Az erős, mérgező illatod levett a lábamról,
Mintha csak egy rabszolga lennék az álmaidban.
A szívem lángoló emlékei eltűnnek, akár a füst.
A lélegzetvételed felolvasztja a szívem.
Felkiáltok, kitárom a kezem, mert úgy érzem, hogy én magam is hamuvá válok a szélben.
A hangod visszahangzik a sötét hajnalon keresztül.
Egy végtelen titok, egy ködös emlék,
Miért kell csalódnom minden egyes alkalommal a megérzéseimben?
A könnyekkel kevert eső,
S a lélegzetvételed hangja a füleimben.
Soha nem fogok rád találni többé.
Szörnyen, szörnyen nagy fájdalmat okozol.
Most már csak az emlékeimben fogsz élni,
Mégis, még mindig tisztán látom kettőnket.
A fehér Hold alatt szálló dallamtól kísérve vándorolok tova titokban.
Ez az éj olyan, akár egy folyó.
Sh, szeretnék végre egy életet, miben nem kell titkokkal megbirkóznom.
-Suttognál nekem?-
Hová tűntél? Hogy nyithatnám meg a világod, melyet bezártál előttem?
-Magaddal vinnél?-
Nem értem, miért élek még mindig e függöny mögött, minden nap.
Minden este feltűnsz az álmaimban,
Ahogy egy édes dallamot játszunk.
Behunyom a szemem, s azon kapom magam, hogy követem az árnyékod.
Egy végtelen titok, egy ködös emlék,
Miért kell csalódnom minden egyes alkalommal a megérzéseimben?
A könnyekkel kevert eső hangja,
A lélegzetvételed hangja a füleimben.
Soha nem fogok rád találni többé.
Szörnyen, szörnyen nagy fájdalmat okozol.
Most már csak az emlékeimben fogsz élni,
Mégis, még mindig tisztán látom kettőnket.
Nem tudnál csak most az egyszer rám nézni?
Tudod, hogy mennyire szeretném.
Sokkal jobban rettegek a magánytól,
Mint attól, hogy arcod elhalványul, vagy hogy újra eljön az a sötét éj.
Egy végtelen titok, egy ködös emlék,
Miért kell csalódnom minden egyes alkalommal a megérzéseimben?
A könnyekkel kevert eső hangja,
A lélegzetvételed hangja a füleimben.
Soha nem fogok rád találni többé.
Szörnyen, szörnyen nagy fájdalmat okozol.
Most már csak az emlékeimben fogsz élni,
Mégis, még mindig tisztán látom kettőnket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése