A tetőtér egyik sarkában,
Ott van egy kicsi, régi rádió,
Mit maga alá temetett a por.
Egy halvány, lágy hangot hallani,
A zenén keresztül.
(Ki ő? Ki ő?)
Halványan emlékszem, mintha még mindig hallanám.
Már felnőttem, de akkor még olyan fiatal voltam.
Mint egy álom, mintha tegnap lett volna.
Az én történetem játszódik le.
(Már elhalványult)
Minden ott maradt a fényképeken,
(Ragyogj rám!)
Azok a pillanatok már elvesztették fényüket,
(Egyesével)
Visszaidézem a napokat, melyek annyira hiányoznak,
Azok pedig, akár egy varázslat, életre kelnek.
Ez az én időgépem.
Egy régi dobozban,
A gyermekkori álmaim,
Akár egy régi mese...
Kiveszem onnan a gyermekkorom.
Homokvárat építettem, és ugróiskolát játszottam,
Soha nem gondolva arra, hogy a föld piszkos volt.
Hiányoznak azok a napok!
Most, bár olyan ártatlan lehetnék, mint akkor.
A gyerekek mindig fel akarnak nőni,
A felnőttek mindig gyerekek szeretnének lenni.
Ki kell tépni az óra karjait, ha nem akarjuk, hogy tovább haladjon.
Ez az egyetlen lehetőség,
Utazás az időgéppel!
Izgalmas és ijesztő dogok,
Minden érdekesnek tűnt, mikor még fiatal voltam.
Mosolyogtam, sírtam,
Az én történetem játszódik le.
Mindegy mennyire forgatom,
Nem tudok visszatérni oda, ahová szeretnék.
Senki sem tudja, de gyakran előhúzom ezeket a pillanatokat.
(Vissza szeretnék menni)
Reggelente olyan nagyon dobogott a szívem, ahogy kinyitottam a szemem.
(Hiányzik)
Éjjelente mindig annyit álmodtam!
(Nap mint nap)
Sokat szórakoztam, mintha hullámvasútra ültem volna.
Ez az én időgépem.
Egy régi dobozban,
A gyermekkori álmaim,
Akár egy régi mese...
Kiveszem onnan a gyermekkorom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése