Đông Nhi ~ Kick Myself | GIẬN LÒNG

Ma délután azt mondta valaki,
Hogy nagyon boldog vagy.
Igaz ez? Tényleg boldogságra leltél mellette?
Vége, a reményeim, a várakozásom elszálltak.
Bánom a szavakat, miket nem mondtam ki.


Ha megszorítottad volna a kezem,
Ha megpróbáltál volna visszatartani,
A szerelmünk soha nem vált volna keserűvé.
De így, csak az életet hibáztathatom, amiért így megváltozott.

Hogy feledjem el azt a személyt, ki a boldogságot jelentette?
Már túl késő, hogy visszatérjek a kezdetekhez,
Túl késő, hogy ugyanazt az utat járjam, mint addig.

Talán azt hiszed, hogy Ő jobban szeret, mint én tettem,
Csak, mert nem tudtam megadni azt, amire vágytál.

A szél már nem fúj, felhők borítanak be mindent.
Némán figyelem a madarakat az égbolt határán,
Dühös vagyok, amiért ennyire gyorsan elfeledtél,
Ostorozom magam, amiért elvesztettem egy ilyen értékes embert.

Ha megszorítottad volna a kezem,
ha megpróbáltál volna visszatartani,
A szerelmünknek nem kellett volna így végződnie.
Ha mindezt tudtuk volna, soha nem szerettünk volna egymásba.

Hogy feledjem el azt a személyt, ki a boldogságot jelentette?
Már túl késő, hogy visszatérjek a kezdetekhez,
Túl késő, hogy ugyanazt az utat járjam, mint addig.

Ha megszorítottad volna a kezem,
ha megpróbáltál volna visszatartani,
A szerelmünknek nem kellett volna így végződnie.
Ha mindezt tudtuk volna, soha nem szerettünk volna egymásba.

Hogy feledjem el azt a személyt, ki a boldogságot jelentette?
Már túl késő, hogy visszatérjek a kezdetekhez,
Túl késő, hogy ugyanazt az utat járjam, mint addig.