Đông Nhi ~ Never Say You Love Me | Đừng bao giờ nói yêu em

Most már értem, hogy miért,
Miért nem mondtad, soha, hogy szeretsz.
Még tegnap is együtt voltunk,
Ma pedig hirtelen hátat fordítottál.

Egy pillantást vetek a közös,
Ismerős helyre, s mintha az idő megállt volna.
Talpra fogok állni!


Abbahagyom az álmodozást,
Befejezem a várakozást,
Nem leszek még egyszer olyan ostoba, mint aznap.

Megváltoztam, így lépnem kell,
Menj innen, nem akarom, hogy lásd a még teljesen el nem tűnt könnyeimet.

Tűnj el, kérlek ne mondd, hogy szeretsz!

Bolod vagy, ha azt hiszed újra szeretni foglak,
El foglak feledni, kitöröllek teljesen.

Abbahagyom az álmodozást,
Befejezem a várakozást,
Nem leszek még egyszer olyan ostoba, mint aznap.

Megváltoztam, így lépnem kell,
Menj innen, nem akarom, hogy lásd a még teljesen el nem tűnt könnyeimet.

Tűnj el, kérlek ne mondd, hogy szeretsz!