Keleti nyelvek szak | Első félév

Hát, ez is elérkezett, a második félévem kezdtem meg, így hát elmesélhetem, milyen is a Keleti nyelvek szakról a benyomásom.

Őszintén szólva, nem is tudom hogyan kezdjem, hogy ne ábrándítsak ki senkit. Ez már eleve jól hangzik, igaz? Hát, igen.

Szóval, talán kezdem az elejétől.

Mikor megkezdtem az első félévet, hatalmas elvárásokkal indultam neki az iskolának. Ez az első héten elmúlt, teljesen.

Miért is? A magyar felsőoktatás hatalmas gondokkal küzd, és ezt teljesen őszintén mondom nektek. A szakomhoz kapcsolódó tantárgak száma az abban a félévben felvett 13-ból, 5 volt, ebből pedig három, amit valamire használni tudtam. A többi annyira felesleges volt, hogy hirtelen nem is tudom mihez hasonlítani, talán elmondom, hogy én magam "sallangtárgyaknak" hívtam, hívom őket. Értelme egyiknek sem volt, nem tanultam semmi hasznosat rajtuk.

Mint tudjátok, a keleti nyelveken belül, én a japán nyelvet választottam, ennek pedig egyszerű oka volt. A koreai megtanulható egyedül, otthon is - ahogy én magam is tettem. A japánhoz viszont kell nekem egy kis motiváció, az, hogy készülni kelljen minden órára, főleg az írás-olvasás terén. Igen lusta tudok lenni, bevallom.

Na szóval, japán szakon vagyok, de bátran kijelentem, hogy a Japán Történelem tantárgy kivételével semmi újat nem tudtam meg az országról. Ezzel szemben az ugariti nyelvek írásrendszerésől egész sokat. Nevetséges.

A nyelvoktatás sem igazán úgy működik, ahogy az kellene - és ez NEM a tanár (legalábbis nem az én tanárom) hibája. Az órák hetente vannak, tömbösítve, ami az jelenti az én esetemben, hogy szerdán, délután 2 órától este fél nyolcig - egy huzamban! Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de ez a legeslegrosszabb módszer arra, hogy valaki nyelvet tanuljon! Aki tényleg alaposan és biztosan akar beszélni valamilyen nyelvet, annak minden nap, vagy legalább két-három naponta foglalkoznia kell azzal, vagy csak elég nehézkesen fogja tudni alkalmazni. Ezen kívül bátran kijelentem, hogy én 45 perc után még csak normálisan oda sem tudok figyelni semmire, tekintve, hogy alapvető emberi mivoltom miatt, elfáradok. De még ha össze is szedem magam, négyre tényleg meghalok.

De ezt még mindig nem róhatom fel a tanáromnak, aki tényleg sokat foglalkozik velünk, s ráadásul nem csak, mint tanár, hanem mint ember is. Tényleg tisztelem őt, annak ellenére, hogy elsőre nagyon nem volt szimpatikus. Be kellett látnom, hogy tényleg nagyon kedvelem.

Tehát!

Azok a tárgyak, amiknek volt hasznuk : Japán Nyelv, Japán Történelem, Japán Nyelvgyakorlat. (A koreait ide sem sorolom, mert kezdő volt, nekem pedig az mintha benne se lett volna az órarendemben kb.)

A többire nagyjából szükség sem volt, de természetesen a felesleg tárgyakból volt a legnehezebb levizsgázni.

Megjegyzem, kínai történelem minden héten volt, japán történelem pedig csak egy negyed évig. Kínai történelem ebben a félévben is van, míg japán nincs. Érzitek a logikát, ugye?

Volt még egy tárgy, ami hasznos lehetett volna, ez pedig a Japán Országismeret, a "kultúra". A hangsúly a lehetett VOLNÁn van. A tanár nem tartott előadást, helyette mi magunk tartottunk egy-egy anyagból, amit a netről kellett összekaparnunk. Egyetlen új információt sem tudtam meg Japánról, miközben hallgattam a remek és kevésbé remek előadásokat. Csoportokban dolgoztunk - hármas -, és az első feladat az volt, hogy felosszuk magunk között a kapott témát, majd cikket készítve belőle, feltegyük a wordpress nevű horror-oldalra. Aztán kommentelni kellett egymás munkáit, majd mikor előadássá szervezték ezt, a fb. csoportunkban is kellett kérdéseket feltenni. (Miután meghallgattuk ugye egymás előadásait.)

Na, ez úgy alakult, hogy az egyik csapattársam SEMMIT sem csinált, úgy konkrétan. Se cikket, se a ppt elkészítésében nem segített, és még az előadásra sem jött el, tehát improvizálva lenyomtam az ő részét is.

Ő kettest kapott, a semmire.

Az én előadásom és a munkám a tanár szerint remek volt, mégis négyest kaptam végül, mert nem "kommenteltem eleget". Hiszen a kommentek mértéke mutatja a témához való hozzáértés fokát, nem?! Hogy is nem gondoltam erre előbb!

A harmadik lány (mostantól így fogom szólítani) aranyos volt, kedvelem, annak ellenére, hogy a gépe haldoklott, minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében. Megírta a saját részét a cikkből, eljött az előadásra, csak a ppt-ben nem segített, de ezt megértettem, és nem is szóltam érte.

De ez a bizonyos második.

Nem írta meg a részét, majd nagy nehezen előadás előtt egy héttel szólt, hogy "jajj sajnálom, el voltam havazva, bármit megtanulok". Ekkor megsajnálva - én hülye, meg az én hülye, könnyen meghatható szívem -, felajánlottam, hogy az én kidolgozott részem tanulja meg, és mondja el. Azt mondta oké, így felkészültem egy teljesen új részből.

Az előadásra nem jött el. Persze szólni nem szólt előtte, hogy "hé, b@sszátok meg, leszarlak titeket." Még egy hazugság is megfelelt volna, hogy beteg, vagy bármi.

Hát, eljött az előadásunk pillanata, és az első harmada a harmadik lányé volt. Elmondta, majd átnyújtotta a mikrofont, és le kellett nyomnom a második lány és a saját részem is. Örvendtem.

Nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy számomra ez nem elfogadható viselkedés. Ha valamit nem tudunk vállalni, akkor szóljunk. Legalább az emberi viselkedési normák legapróbb jeleit mutassuk már egymás felé! Nagyon felháborított a dolog, annak ellenére, hogy még szívességet tettem volna neki, amire rá is bólintott, de persze még a cikket sem csinálta meg. Hát erre csak annyit tudok mondani, hogy én magam is el voltam havazva, tekintve hogy hétközben a suliban voltam, hétvégén itthon kell segítenem - aki olvassa a blogot, jól tudja, hogy miért. Sajnálom, ha valakinek nehéz az élete, de elhihetitek, meg tudom érteni. Ez viszont nem jogosít fel senkit effajta viselkedésre. Ez rengeteg dolgot elárul az adott emberről.

Persze a jegymegbeszéléskor nagyban mosolyogva jelent meg, s mikor elmondtam, hogy mit gondolok, szintén csak mosolygott és kijelentette, hogy "persze igazam van". A tanárt nem érdekelte, kedvesen nevetgélve mondta, hogy ez a bizonyos második lány kettest kap, a semmiért, én meg négyest, mert nem kommenteltem eleget. " Ha ez most egy munkahely lenne, Viki, veled is elbeszélgetnének."

Hát, várom azt a beszélgetést.

És mielőtt bármit mondanátok, ezt a tanárnak is jeleztem. Állandóan kérdőíveket küldött, amiket rendre ki is töltöttem, jelezve, hogy hol vannak a gondok az órával. Emellett szóban is ecseteltem a dolgot, de nem úgy tűnt, hogy érdekelte volna - vagy csak a folytonos édesgető mosolya csapott be. Ebben a félévben már változtatott is. (Kár, hogy én már túl vagyok rajta.)

Na tehát, ez a tantárgy is halál felesleges volt, akit bármennyire is érdekel Japán, az egy-két weboldalt elolvasva megszerezte ezt a tudást, és nem kellett érte reggel hatkor kelnie.

Aztán a többi, sallangtárgy értelmét nem találom, azt sem tudom, hogy mit kellene róluk mondanom. Soha nem veszem majd hasznukat az életben, így nem is értem, hogy miért kellett őket felvenni, majd megtanulni. Ahelyett, hogy ténylegesen Japánra fokuszáltunk volna.

Á, a legnehezebb pedig persze hogy a Keleti Nyelvek és Írások tárgy volt. Á, ez nem az, amire gondoltok! Ugariti nyelv, sémi nyelvek (stb.) de azok is az ókori változatban. Persze csak tudományos feltételezéseket "hallottam" róluk, semmi többet, magukról a nyelvekről nem sokat. Mondjuk az arab és a mongol nyelvről elmondottak érdekesek - lehettek volna - voltak, bár csak az írásuk alakulásáról ejtettünk pár szót. Ugye milyen sok köze van a japán nyelvhez? Ugye?

A maradékról pedig kb. szót ejteni sem érdemes, annyira felesleges volt, pusztán elvette az időt az összes többi lehetséges tárgytól.

Ezek helyett lehetett volna minimum heti háromszor japán nyelvoktatás, az írás és olvasás erősítése, vagy BÁRMI.

(2014 legjobb dala...)

A japán nyelv oktatása, mint mondtam, heti egyszer esedékes (a nyelvgyakorlatot nagyon nem tudom beleszámolni), és nem tudom, hogy a többi csoportban hogy zajlik, de nálunk...

A tanárnőnk nagyon aranyos, pontos, bármit elmagyaráz akár százszor is, ha valaki megakad, akkor segít neki. Annak ellenére, amiket mondanak róla, egy nagyon korrekt, segítőkész, egyenes ember - vagy számomra annak tűnik. 

Minden héten lead egy anyagot, amit képes a szánkba is rágni, ha nem megy. Van itt nyelvtani gyakorlás, írás, hallgatás, kanji teszt, minden, ami szem-szájnak ingere. Tényleg megtesz minden tőle telhetőt, hogy segítsen minket. 

A nyelvgyakorlatot egy japán férfi tartja, és a mi tanárnőnk által leadott anyagot gyakoroltatja velünk. Roppant jópofa és kedves, kedvelem. De a heti egy óra nem sok dologra elég, hogy őszinte legyek. Ez persze nem az ő hibája.

Na de, hogy valami jót is mondjak!

Elkezdtem a kínai (mandarin) nyelvet is tanulni, ami azt jelenti, hogy már a hatodik idegen nyelvemnél tartok. El kell mondjam, hogy elég nehézkesen ment, de megtanultam a tónusokat, és innentől már nem lesz annyira vészes. A nyelvtan nem nehéz, egy hangyányit hasonlít a koreaihoz, nincsenek benne kiejthetetlen hangok, felfoghatatlan dolgok. Mindössze barátkozni kell vele egy kicsit, semmi több.

Minden rémhír ellenére egyáltalán nem nehéz, nem értem, hogy miért állítják ezt. Ha minden igaz, és visszatérek Koreából, megyek egy évet Kínába is.

A vágyam, hogy bejárjam az imádott világrészem, egyre közelebb kerül hozzám! :)

(Ezt a számot nem lehet megunni...)

Szóval. A kínai nyelv, a rémhírekkel ellentétben nem nehéz, csak gyakorolni kell, mint bármi más nyelvet is. Nem hinném, hogy a németnél vagy a franciánál nehezebb lenne. Én pl. az angol kiejtést sokkal nehezebben tanultam meg, mint most a kínait. Ne higgyetek a rémhíreknek, a legnehezebb rész a tónusok megtanulása, de annyi segédanyag áll a rendelkezésetekre, hogy gyakorlás után menni fog. 

Emellett, szerintem egy roppant szép nyelv! Aki megszokja, bele is szeret, ezt garantálom. Persze a "hozzá nem értő" fülnek meredeknek tűnik, elismerem. De ha egy-két zenét meghallgattok (mondjuk amit kiraktam), még csak furcsának sem fog hangzani, ígérem nektek. 

Kérlek titeket, hogy ne zárkózzatok el az új dolgoktól! Ne legyetek olyanok, mint pár szaktársam, akik annak ellenére, hogy japán szakra járnak, "ufónyelvnek", "értelmetlennek" és megtanulhatatlannak tartják pl. a koreait is. Igen, mi, akik elvileg mennyire nagyon nyitottak vagyunk. Ehelyett zárkózottabbak, mint az "átlag" emberek. 

Minél több nyelvet beszél az ember, annál többé válik, annál könnyebben ért meg másokat. Bízzatok bennem, ez tényleg így van. Egy nyelv sokat elárul annak beszélőjéről, és a beszélő gondolatairól. 

Ha a kínaimat felhozom elfogadható szintre (középfok), akkor bele is kezdek a vietnamiba! Mert, hogy az is csodálatos, szintén tónusokat használ (ami minden nyelvben jelen vagy egyébként, szóval el lehet sajátítani!), csak kicsit többet. Érdekes és szép nyelv, amint tudom meg fogom tanulni, csak figyeljetek!

Kevés ennél szebb dolgot ismerek, s csak bíztatni tudlak titeket, hogy vágjatok bele mindabba, ami érdekel titeket, mert ha nem adjátok fel, akkor sikerrel járhattok! Ezt bizonyítja az én esetem is. Nem adtam fel, mikor nem vettek fel, helyette másik suliba mentem, és minden nap tanultam a nyelveket, így, ahogy mondom. Minden egyes nap leültem, és tanultam, mert tudtam, hogy mit akarok! És most, végre célba érhetek.

Tegyetek így ti is. Ha tényleg akarjátok, akkor menni fog, ez biztos, nem csak légből kapott, romantikus hangvételű, bíztató mondat.

Amit pedig mondani tudok, hogy: zene. A zene az, ami közelebb tudja hozni a nyelveket, az embereket. Hallgassátok, és nyíljatok meg mindenki felé, mert ez titeket is jobb emberré tehet.