Nine Muses ~ September 17th | 9월 17일 [DRAMA]

Ma is egy sóhaj kíséretében nyitom ki a szemem.
Miért tettem azt tegnap?
Nem tudtam kimondani, amit annyira szerettem volna.
Mint egy bolond, haboztam, s meg sem tudtam szólalni.

Elrejtettem a szívem, mely egyre csak növekszik.
Mikor rád pillantok, olyan leszek, akár egy gyermek.
Egyre kisebb és kisebb.


Rád gondolok, míg egyedül vagyok,
Le sem tudom hunyni a szemem.
Forgolódok, s azt képzelem, hogy veled vagyok.
Ahogy elalszom, arra gondolok, bár el tudnám neked mondani ezeket egy nap, hogy mennyire fáj a szívem.
De mintha mi sem történt volna, szeretném fogni a kezed.

Ismét azt álmodom, hogy melletted fekszek,
A karjaidban, míg te behunyod a szemeidet,
Milyen édes is lenne.
Álmaimban megcsiklandoz a lélegzetvételed, mi olyan lágy.
Félek, hogy fel kell ébrednem.

Te is így érzel?
Vagy csak a barátom szeretnél lenni?
Bármit is mondasz, nevetnem kell,
Majd ha egyedül vagyok, szavaidon rágódok.

Elrejtettem a szívem, mely egyre távolodik tőled.
Ahogy egyre mélyebbek lesznek az érzéseim, kívánom, hogy a vágyam teljesüljön.

Rád gondolok, míg egyedül vagyok,
Le sem tudom hunyni a szemem.
Forgolódok, s azt képzelem, hogy veled vagyok.
Ahogy elalszom, arra gondolok, bár el tudnám neked mondani ezeket egy nap, hogy mennyire fáj a szívem.
De mintha mi sem történt volna, szeretném fogni a kezed.

Össze kellene szednem a bátorságom?
Közelebb kellene kerülnöm hozzád?
Te is így érzel?

Remélem, hogy e dal a kezdet számunkra,
Légy örökké az enyém!
Még ha most még nem is lehet, nem érdekel.
Bármikor is legyen, szeretnék a szívedbe férkőzni
Egy nap, szeretném kiönteni neked a sajgó szívem,
S mintha mi sem történt volna, fogni a kezeid.