A gyönyörű szerelem bűnét csak akkor érted meg,
Mikor szenvedsz egy fájdalmas szakítás után.
Nem tudtam, mi is a szerelem,
Így egyszerűen megbíztam az emberekben.
Egyre őrültebb lettem ezek miatt a kedves hazugságok miatt.
Épp időben, kezdett el esni,
A jeges eső hullik rám.
Durururu hullanak a cseppek,
A zuhogó eső eláztat,
Dudururu hullanak a cseppek,
Eláztatják a szívem, én pedig hangosan kiáltok.
A könnyeim hullanak, peregnek az arcomon.
A könnyek az esőcseppekkel keverednek.
Nem élhetek egyedül, ez nem élet.
Nem élhetek nélküled, ez nem élet.
Nélküled csak szenvedek, szerelmem.
Az érinthetetlen éjszakai égbolt hullatja könnyeit,
Egész nap könnyek ragyognak az arcomon,
De ennek így kell lennie.
A karjaid, melyek engem simogattak,
A sebek, melyekkel megbélyegeztél...
Mi olyan jó a szerelemben, ha ilyen fájdalmat okoz?
Mi olyan jó a szerelemben, ha így tönkretesz?
Amennyire szeretlek, pont annyira gyűlöllek.
Durururu hullanak a cseppek,
A zuhogó eső feléleszti magányom,
Dudururu hullanak a cseppek,
Eláztatják a szívem, én pedig hangosan kiáltok.
A könnyeim hullanak, peregnek az arcomon.
A könnyek az esőcseppekkel keverednek.
Nem élhetek egyedül, ez nem élet.
Nem élhetek nélküled, ez nem élet.
Nélküled csak szenvedek, szerelmem.
Mindig csak a fájdalmat okozó szavak,
Még a szél is olyan éles, mintha kést forgatnál bennem.
Elhagytál, sebeket felejtve a szívemen.
Követve az eső hangját, mely erre az üres helyre hullik,
Vég nélkül csorognak a könnyeim.
A könnyeim hullanak, peregnek az arcomon.
A könnyek az esőcseppekkel keverednek.
Nem élhetek egyedül, ez nem élet.
Nem élhetek nélküled, ez nem élet.
Nélküled csak szenvedek, szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése