Nem változtál semmit, igaz?
Te, kit szeretek.
A tekinteted, mi engem figyelt,
A karjaid, melyek engem öleltek,
Emlékeznek még rám?
Annyira kegyetlen voltam,
Biztosan nem érzel már irántam semmit.
'Szeretlek, szeretlek',
Ezek voltak a szavak, miket nem tudtam kimondani.
Olyan sokáig szerettelek,
Hogy belefáradtam.
Még ha vissza is mennék az időben,
Ugyanígy végeznénk.
A szívem megbánta, hogy az mondtad várni fogsz.
A bizonytalan kapcsolatunk még is zavaros.
Végül pedig elszakadtunk egymástól.
Aznap, mikor véletlenül egymásba futottunk,
Láttam, hogy haboztál.
Sajnálom, sajnálom...
Ezek voltak a szavak, miket magamban ismételgettem.
Olyan sokáig szerettelek,
Hogy belefáradtam.
Még ha vissza is mennék az időben,
Ugyanígy végeznénk.
A szívem megbánta, hogy az mondtad várni fogsz.
A bizonytalan kapcsolatunk még is zavaros.
Végül pedig elszakadtunk egymástól.
A tekinteted azt mondta, ne akarjak visszatérni a karjaidba, még ha azok érezték is volna a szívem.
Ha most történt volna mindez,
Máshogy alakult volna?
Ahelyett, hogy elmondanám, mennyire sajnálom,
Ha arra kértelek volna, hogy várj...
A gyönyörű pillanatok ugyanúgy elhaltak volna?
Akkor is így végeztük volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése