Davichi ~ Sorry, I'm Happy | 행복해서 미안해 [HUG]

Ma van a szabadnapom, nem akarok itthon maradni.
Már olyan rég szabadultam el.
Készen állok, beszélgetek ezekkel az emberekkel, kik boldognak tűnnek, nevetnek.
Ez az én módszerem arra, hogy lassan elfeledjelek.

Azon az utcán állok, hol szakítottunk,
S már nyoma sincs annak az éjnek, mikor annyit sírtam.
Eltűnt, kitöröltem, így nem fájhat többé.


Viszlát szerelmem,
Az a jeges tél a tavaszunkká vált.
Az hiszem így kellett lennie,
Boldogtalan voltál, hát hagytalak menni.
Én boldog vagyok, őszintén.
De sajnálom, pont annyira, amennyire boldog vagyok,
Feledj hát el, s találj egy jobb embert.

Még engem is megelepett, hogy kivirultam,
Először kínosnak is találtam egy kicsit.

Azt hiszem az idő gyógyít.
A szívem nagyobb, mintha csak egy hazugság volna ez az egész.
Elfeledtelek, kitöröltelek, így nem fájhat többé.

Viszlát szerelmem,
Az a jeges tél a tavaszunkká vált.
Az hiszem így kellett lennie,
Boldogtalan voltál, hát hagytalak menni.
Én boldog vagyok, őszintén.
De sajnálom, pont annyira, amennyire boldog vagyok,
Feledj hát el, s találj egy jobb embert.

Bármennyire fáj is, boldog vagyok,
Viszlát szerelmem,
Az a hideg tél vált a tavaszunkká.

Viszlát szerelmem!
Az emlékeinkben élő fájdalmas könnyek felszáradtak,
Most, akkor is boldog vagyok, ha te nem vagy velem.
De pont ennyire sajnálom is az egészet,
Feledj hát el, és találkozz egy jobb emberrel.