Miért is annyira népszerű ez az első pillantásra csak egy habos-babos kpop-puding együttes, kiknek tagjai édesebbnél édesebben kacsingatnak és rázzák hátsó felüket?
Lássuk kik is ők!
Először egy apró áttekintés:
Az APink [에이핑크] a Cube Ent. 2011-ben debütált bandája. [Cégtársaik: 4Minute, Beast, BTOB, G.NA, Huh Gak stb.]
Az első lány, kit a cég beválogatott az új együttesbe, Son Naeun volt, ki szerepelt a cégtársuk, a Beast klipjeiben[Soom (숨 - Breath), Beautiful és a Niga Jeil Joha (니가 제일 좋아 - I Like You the Best] 2010 végén.
A második lány, kinek kilétéről fellebbent a fátyol, Park Chorong volt, kit szintén a Beast egyik klipjének végén pillanthattunk meg : Shock [japán ver.]
Nem sokkal később megismerhettük a harmadik lányt is, a cég hivatalos twitter oldalán. Ő volt Oh Hayoung.
Jung Eunji lépett a közönség szeme elé mint negyedik tag, méghozzá nem is akármilyen formában, ugyanis a cég feltöltött egy videót a twitter oldalára, amint a fiatal lány Jennifer Hudson [Love You I Do] című dalát énekli. (A videó ITT.)
Hong Yookyung szintén hasonló módon mutatkozott be, hiszen róla is egy videót közöltek, amin zongorázott.
Az utolsó két tag, Yoon Bomi és Kim Namjoo azonban már a cég twitterén keresztül kerül bemutatásra.
Még a hivatalos debütálásuk előtt egy műsort készítettek [Pink News], amiben a tagok felkészülését mutatták be, a nagy eseménnyel kapcsolatban, valamint minden részben egy híresség is feltűnt.
Végül, 2011 április 19-én megjelent a lányok első mini-albuma, a Seven Springs of APink, melynek elsődlegesen promótált dala a 'Mollayo' [몰라요 - I Don't Know) volt, vendégként pedig Lee Gikwang tűnt fel a videóban. Az albumon öt dal kapott helyet, köztük volt még az 'It Girl' és a 'Wishlist' is
Ezt követően ismét egy műsort forgattak, méghozzá az Infinite tagjaival.
A második mini-albumuk [Snow Pink] November 22-én látott napvilágot, melyen szintén öt dal szerepelt, többek között a My My, Yeah és a Prince is.
November 29-én a lányok elnyerték a Legjobb Új Együttes díját a 13. Mnet Asian Music Awards keretén belül. [MAMA - Videó ITT.]
A banda első győzelme pedig az M! Countdown színpadán esett meg, méghozzá a My My című dalukkal. [2012 január 5-én.]
A lányok első stúdió-albuma a következő év Májusában került a boltokba, Uni Année címmel, melyen olyan dalok kaptak helyet mint a Hush és a Bubibu.
2013-ban történt egy kis változás a felállásban, ugyanis Hong Yookyung elhagyta az együttest, hogy tanulmányaira koncentrálhasson. Ezek után már csak hatan haladhattak felfelé a népszerűség létráján.
Július ötödikén pedig, az előbb emlegetett népszerűség nem is váratott magára, hiszen az APink egy olyan slágert adott a hallgatóknak, mely meghatározta az egész évet, sőt még a rákövetkezőt is. Ez volt a No No No [노노노]! A lányok teljesen magukkal ragadták a közönséget édes, ártatlan bájukkal, mely bár addig is meghatározó eleme volt a profin kialakított stílusuknak, de mégis ez volt az a pont, mikor mindenki felfigyelt rájuk, s meg is szerette őket. Biztosan állíthatom, hogy nem nagyon volt olyan ember, aki ne ismert volna legalább egy-két mozdulatot a táncukból! [Persze az sem mellékes, a számot Shinsadong Tiger alkotta. A producer és dalszövegíró nevéhez fűződnek még olyan nagy slégerek is, mint :Jewelry - One More Time, 4Minute - Hot Issue, HuH, Mirror Mirror, Beast - Shock, Fiction, Ailee -U&I, Trouble Maker - Troble Maker, T-ara - Absolute First Album & Temptastic & John Travolta Wannabe & Funky Town, Little Apple. A listát szinte fel sem lehet sorolni!]
Természetesen a No No No-t tartalmazó mini-album a Secret Garden még más slágereket is felmutatott, mint a címadó Secret Garden és a U You.
November 22-én pedig, a 15. Mnet Asian Music Award bírái nekik ítélték a Next Generation Global Star díjat.
A 2014-es évben is megörvendeztettek bennünket kedvesebbnél kedvesebb dalokkal, melyek [mivel ekkorra már óriási rajongótáborra tettek szert] szintúgy hatalmas slágerek lettek, akár a No No No. [Még ha azt a szintet nem is mindegyik dal érte el.]
Január 13-án megjelent egy kislemezzel rukkoltak elő, a Good Morning Baby-vel, majd a negyedik mini-albumuk is napvilágot látott Március 31-én, Pink Blossom címmel. A lemez
Október 22-én megjelent az első, debütáló japán kislemezük, mire - és ezzel senkinek sem okozok nagy meglepetést - a No No No és a My My japán verziói kerültek fel. A közönség nagyon jól fogadta a debütálásukat.
Azonban, November 24-én megjelent a banda ötödik mini-albuma, melyen ott szerepelt a LUV című dal, mely azt hiszem végre hasonlítható a No No No sikerével. A számot szintén Shinsadong Tiger szerezte, s összesen 18 (!!) alkalommal nyertek vele a showműsorokban.
- The Show : December 2, December 9, December 16, Január 6.
- M! Countdown : December 18, December 25.
- Music Bank: December 5, December 12, December 19, December 26.
- Show! Music Core: December 6, December 13, December 13, December 20, Január 3, Január 10.
- SBS Inkigayo: December 7, December 14, December 28.
No és akkor jöjjön a lényeg!
Miért is ennyire népszerű ez a csilli-villi lánybanda?
A válasz nehéz. Ennek fényében csak azt tudom elmondani, hogy én mit gondolok róluk.
Nem kedvelem túlzottan őket, s nem vagyok a rajongójuk. ÁM!
A zenéjüket szeretem, méghozzá két dolog miatt.
Az egyik az, hogy nagyon sok számuk erőteljesen idézi a 90-es évek Kpopját, ráadásul, a legnagyobb sláger, a No No No nekem a Dreams Come True-t idézi[S.E.S] [ritmusra tökéletesen], persze teljesen modernizálva, blablabla. Nem tehetek róla, de egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak arra a számra, mikor csak meghallom. Ez vonatkozik a LUV-ra is, uganis olyan szinten idézik fel bennem a hajdani koreai zenéket, mint egyik másik banda sem! Lehet, hogy csak hallucinálok...ám nem hinném, hogy véletlen lenne a dolog.
A lányok emellett nem csak szuper édesek, de "tiszták" is. Azt a stílust képviselik, ami amúgy is nagyon népszerű a koreaiak körében. Ki kell jelentenem, hogy én magam is azért tisztelem őket, mert nem mutogatják magukat. Nálam az egy nagyon rossz pont, ha egy lány a testét használja fel. És igen, bár ez sokakat meglephet, a fiúknál is pont ezt érzem. Nem, nem azért kattintottam a videójukra, hogy a félpucér testüket nézzem, hanem a hangjukat halljam! PONT.
Az, hogy valaki szép, nem jelent semmit, vagy nem kellene, hogy jelentsen semmit, főleg nem a zenei iparban. Persze tudjuk, hogy ez Koreában fokozottan felborulni látszik.
No, de vissza az APink-hez. Szóval. A lányok alapvetően az imádnivaló stílust képviselik, és én a korai SNSD korszakhoz tudnám kötni őket. Amiből az SNSD kilépett, abba zuhant bele nyakig az APink. Ezzel pedig semmi baj sincs.
Sokkal jobbnak tartom ezt a világot, még ha erősen meg is van játszva, mint azt, amit Lee Hyori, Hyuna, vagy a For Ladies Move-ja vagy a Stellar nagy port kavart (nem véletlenül) Marionett-je képvisel.
Egy kedves ismerős mondta azt, hogy "legalább nem olyanok, mint a legtöbb cuki banda. Szexis. - ezt Hyuna esetében, azt hiszem az Ice Cream klipjét néztük, nem emlékszem pontosan. Persze, el kell ismernem, hogy igaza volt, mert akár Dunát is lehetne rekeszteni a habos-babos együttesekkel, én mégis inkább rájuk szavaznék. Ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák - s nekem ezzel semmi bajom sincs, tisztelem mindenki véleményét!
Persze, ne legyen mindenki édes, hisz nem is lehet. Azonban, azt hiszem vannak határvonalak, amiket nem szabad átlépni. Egy nő és egy férfi is lehet csinos, "szexis" anélkül is, hogy megmutatná a testét!
Sajnálatos módon úgy látom, hogy egyre inkább abba az irányba haladunk, ahol Amerika is tart. Ezt leginkább az AOA fejlődésében figyelhetjük meg. Félreértés ne essék, furcsa mód nagyon kedvelem ezt a bandát, de ahogy klipjeiket sorban nézzük, nagyon jó példának szolgálnak az egész koreai zeneipar átalakulásának szemléltetéséhez! (Igen, nem úgy értettem, hogy az AoA lett volna a hibás, vagy ilyesmi, hanem, hogy ha sorban nézzük a klipjeiket, az egész változást azonosíthatjuk az egész iparral! Furcsa...)
Ebből pedig mintha az APink kimaradt volna. Itt csak meghajolni tudok.
Tehát!
Én azért szeretem a lányokat, mert mintha egy felfrissült 90-es évek beli bandát hallanék! Lehetséges, hogy sokan nem fogtok megérteni ezzel a "régi kpop" dumával, de én tényleg így érzem. Valamint, az, hogy nem mutogatják magukat, hanem szolídan, és aranyosan állnak a kamerák elé. Én magam ezért kedvelem őket, de azt hiszem nem véletlen, hogy ők az egyik legnépszerűbb banda Koreában is!
Szia :) Érdekes volt a bejegyzés :)
VálaszTörlésNekem olyan semleges az egész banda,talán 3-4 olyan számuk van amit szeretek de ennyi...akit viszont imádok a hangja és a személyisége miatt az Eunji.Eleinte nem értettem hogy miért kedvelik őt annyira,de aztán sikerült jobban megismernem és azt kell mondanom ez a lány úgy aranyos ahogy van,és semmi erőltetettség nincs a viselkedésében.Bomi viszont nem szimpatikus,láttam pár MV-t tőlük,és amikor megláttam a Weekly Idol-ban csak néztem nagyokat hogy ez ő?Azta...a technika sokmindenre képes...élőben szerintem nem olyan szép mint ahogy sokan azt gondolják...és a személyisége sem tetszik... :/ a többiek semlegesek számomra,de a csapat sokkal szimpatikusabb mint az SNSD...az SNSD zenéje számomra felejtős...komolyan sokszor nem is értem ezt a hűűűűűű de nagy imádatot irántuk...nekik nem áll jól ez a cuki stílus mert hihetetlenül erőltetett az Apink-nél meg olyan természetes. Attól még hogy nem a legkedveltebb lánycsapatom vannak olyan számaik amiken mindig mosolygok mert olyan 90-es évek hangulata van,és nem bírom ki hogy ne énekeljem a dalt...xD Mindenesetre drukkolok nekik hogy továbbra is ilyen sikeresek maradjanak :)
Szia! :)
TörlésKöszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést és kommentet is hagytál!
Nekem sem a kedvencem a banda, s ahogy te is említetted, csak néhány dalukat szeretem. Megértem, hogy miért imádják őket annyira, az elsők voltak akik színvonalasan tudtak aranyosak lenni, az SNSD után. Ám ez is változni fog, felnőnek ők is teljesen - s a zenéjük is más lesz idővel. :) De talán jól van ez így. A tagokat nem ismerem, a személyiségüket sem, vannak tagok, akiknek a nevére sem emlékszem igazán. >.< Szégyen rám! Majd pótolom. Igazából egy albumuk volt, amit nagyon szerettem, az pedig a MR CHU, azon a lemezen minden dalt jónak találtam.
Az SNSD-t régen szerettem, de hosszú évek óta csak a japán dalaikat kedvelem. Nagyobb bajom nincs velük, de a zenei minőség hanyatlásnak indult - CSAK SZERINTEM! - a HOOT után. Lehet, hogy csak én gondolom így, tényleg megeshet, de régebben sokkal többet nyújtottak. A japán albumokat jobban szeretem, s ott egy-két gyöngyszem is feltűnik. (Indestructible, Everyday Love, Not Alone, Divine, Time Machine, Animal, Let It Rain)
Még a mai napig is a legnépszerűbb banda itt, a 2NE1 sem tudta leküzdeni őket, de tudjuk, hogy nagyon sok pénzt is ölnek beléjük. Én remélem, hogy hoznak majd valami jó albumot a jövőben (még ha úgy is vélem, hogy nincs sok hátra számukra).
Még egyszer köszönöm a hozzászólást! :)