Korea ~ Rasszizmus

Már egy ideje dolgozok ezen a bejegyzésen, így gondoltam, még utoljára felteszem, legalább nem a gépemen árválkodik. [Van még pár, melyet még meg fogok osztani, ha már egyszer sok időt töltöttem a megírásukkal.] Ebben is, mint a többi cikkben, sok munkám volt, így kérlek legalább most ne kelljen viszontlátnom sehol sem. Köszönöm!

A bejegyzés tartalmaz több oldalnyi fordítást a koreai rasszizmusról, tapasztalatokról, olyan emberek véleményéről, kik átéltek izultusokat, vagy jelenleg is átélik. Nagyon érdekes gondolatokat olvashatunk arról a Koreáról, amit a legtöbben pont úgy idealizálnak, ahogy a sztárokat is. Elgondolkodtató lehet, még ha nem is lehet garantálni, hogy igaz minden sora. [Bár nem értem, miért hazudna bárki is erről.]

Sok szórakozást, remélem élvezni fogjátok a bejegyzést!


"Nemrégiben felkerült egy videó, miben a Japán-ellenes hangulatról volt szó, méghozzá Koreával kapcsolatban. A videóban arról volt szó, hogy általánosságban az idős koreaiak japán-ellenesek, de a fiatalok egyáltalán nem rasszisták. Ezek után több kommentet is kaptunk, mégpedig ehhez hasonlóakat : "Tévedtek, én gyűlölöm a japánokat!".

Ezek az emberek még csak fel sem fogják, hogy mit váltanak ki másokból, mikor ilyen szavakat ejtenek ki a szájukon. De megvannak az okaik és megértem, hogy miben gyökereznek ezek.

Megjegyzés: A rasszizmus egy nagyon kényes téma, és igazán bonyolult kérdés. Ez a bejegyzés túl rövid ahhoz, hogy analizáljuk és elmagyarázzuk a rasszista érzületű emberek logikáját, esetleges sérelmeiket s érzéseiket. Ám, mégis szeretném megpróbálni, s biztos vagyok benne, hogy ez még vissza fog ütni valahogy. 
De ennek ellenére emlékezzetek, hogy ezek az én gondolataim és következtetéseim s vállalom a teljes  felelősséget az összes ezek után beküldött gyűlölködő kommentért. 
Rajta hát!

Általános rasszizmus Koreában:

Korea az egyik leghomogénebb ország a világon, és bár a pluralizmus elkezdett beszivárogni a félszigetre, Korea még mindig nem mondható sokszínűnek. Ez azt jelenti, hogy jelen van az idegengyűlölet, különösen az idősek között, kik egész életüket a saját országukban élték le, koreai ételeket ettek, és koreai dolgokat csináltak. Mikor az életük megváltozott a beáramló nem-koreai emberek hatására, félelem sőt harag támadt bennük, ami reálisnak mondható az ő helyzetükben. Természetesen ez vonatkozik minden egyéb országra is, mert mindenki általános ellenszenvvel fordul a bevándorlók felé, főleg, ha a múltban azon népek országa fenyegette, megtámadta, megszállta, vagy bármilyen módon negatívan befolyásolta a saját hazájukat. Ám ez Koreában fokozottabb jelenség, hiszen a kilencvenes évekig nem hogy bevándorlók, de nagyon még turisták sem jelentek meg náluk.

Ha még nem vetted volna észre, a legtöbb koreai kimondhatatlanul büszke Koreára. Persze a franciák, brazilok (és mint magyar én is!) is büszkék hazájukra, de ez Koreában nem csak a nacionalizmust jelenti. Nekik ez egyfajta kulturális túléléssel egyenlő. Ha történelmileg figyeljük meg az országot, észrevehetjük, hogy hosszú ideig senki sem vette észre, hogy egyáltalán léteznek, hiszen mindenki a sokkal hatalmasabb Japánt és Kínát tartotta fontosnak. Mindenki ismerte Kínát és Japánt, de Korea egy elfeledett ország és népcsoport volt, ott kettejük között. A nacionalizmus pedig egyfajta lehetőség arra, hogy az ország biztosítsa a helyét globális szinten. Ez az oka, hogy még manapság is, ha egy koreai származású hírességet látnak meg a hírekben, a televízióban [nemzetközi szinten],azonnal kifejezik, hogy az illető koreai, hozzájuk tartozik, az ő gyermekük és büszkeségük, mindegy milyen szoros kapcsolatban is van az anyaországgal. Koreának ez egy esély, hogy a világ felfigyeljen rájuk.

Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a koreai kulturális túlélést szó szerint is vehetjük, tekintve, hogy történelmük során sorozatosan ismétlődő támadások, megszállások "nyomorították" életüket, s veszélyeztették fennmaradásukat. Példának okáért vegyük csak Japánt.

Rasszizmus Japánnal szemben:

A második világháború során Japán rengeteg olyan dolgot tett, mivel maga ellen fordított több ázsiai népet, nem csak a koreaiakat. Korea esetében például : az beolvadás erőltetése a japán társadalomba. A koreai nyelvtanítást betiltották az iskolákban, s az osztályokban mindent japánul tanultak a gyerekek. Még ma is, a 81 éves nagymamám sokkal biztosabban olvas és ír japánul, mint koreaiul, a taníttatása miatt. Anyanyelvi szinten beszél, s gyakran keveri a japán szavakat koreai mondataiba, anélkül, hogy ezt észrevenné. A japán asszimilációs politika hatásos volt.

De a nyelvi kérdés eltörpül a szex-rabszolga téma mellett. A második világháború alatt, Japán a koreai nőket szex-rabszolgának használta, hogy 'növeljék a hangulatot' a katonáik között, tehát a nőket rabszolgákká tették, pusztán a szórakozásuk miatt. Ez a mai napig egy hatalmas diplomáciai kérdés a két ország között. A túlélők még mindig fenntartják perüket, mert hivatalos bocsánatkérést szeretnének kapni a Japán kormánytól.

A japánok szerették volna teljesen eltüntetni a koreai nyelvet és kultúrát s a nőket rabszolgákká tették. Azt hiszem, természetesnek tekinthető, hogy azoknak, kik ebben a korszakban éltek rasszizmus és gyűlölet ébredt a szívükben, melyet semmi sem változtathat meg. A fiatalabbakban, kik gyűlölik a japánokat, már vegyült a nemzeti érzésük és az idősebbektől hallott történetek, amit igazol a mostani Japán kormány hozzáállása. [Tagadják a vádakat/elhárítják kéréseket.] A japán ellenes hangulat ösztönözte a kormányt, hogy bizonyos mértékben megszüntesse a japán kulturális importot [zene, filmek, képregények, tévéműsorok], egészen a kilencvenes évekig.
Természetesen a mai napig vannak olyan családok, melyek gyűlöletre tanítják a gyermekeiket.

Manapság a Japán-Korea kapcsolat jobb, mint a múltban (különösen a gazdaság miatt), de ezek a történelmi események még mindig japán-ellenes érzéseket táplálnak sok koreai emberben.

Rasszizmus a kínaiakkal szemben:

Koreában az első számú bevándorlók a kínaiak. Ironikus módon, az országban élő "kínai" közösség nagy részét az alapvetően Koreából származó "kínaiak" (tehát alapvetően ők is koreaiak) teszik ki, de ez nem állítja meg a koreaiakat, hogy másként tekintsenek rájuk. Bár egy vérből valók, a Joseonjok (ezen bevándorlók neve) emberek még mindig pusztán bevándorlóknak számítanak.

Az esetek többségében a bevándorlók szegényebb országokból érkeznek, hogy jobb lehetőségekhez juthassanak. Ezek miatt a legtöbbször azzal vádolják őket, hogy ellopják a koreaiak munkáját és előjogait, ezzel veszélyes helyzeteket és károkat okoznak a lakosságnak, s általánosan elítélik őket, megítélésük nagyon rossz. [Akár a mexikóiaké Amerikában, a vietnámiaké Franciaországban, a koreaiaké Japánban] Ezen túlmenőleg, ha egy bevándorló és egy koreai követi el ugyanazt a bűncselekményt, a bevándorlók által elkövetett tett kerül be a hírekbe. Ez a legtöbb országban így történik, nem csak itt. 

És, bár a Joseonjok-ok ésszerűen koreaiak, az emberek gondolatban Kínához kapcsolják őket, így megítélésük nem túl jó. Persze ez nem az egyetlen oka a kínai-ellenes hangulatnak, messze nem. De a kínai bevándorlók nagy száma az egyik fő oka a kínaiakkal szembeni rasszizmusnak.

Egyéb ázsiai nemzetek:

Nézzük csak a vietnamiakat, kambodzsaiakat, thai és filippínó nemzetiségűeket. Ők a legújabb bevándorlók, kik Koreát célozzák meg. A legtöbbjük mint feleség érkezik ide (több okból is, de nem ennek részletezése a téma), koreai férfiak számára. Számuk gyorsan növekszik, így a nemzetközi házasságok gyarapszanak, egészen a 2000-es évektől napjainkig. Ez egy új jelenség, mely nagyon gyorsan zajlott/lik, s mára már törvényeket is hoztak ellene. [Szabályozzák, hogy kiket vehetnek el, kikhez mehetnek hozzá koreai állampolgárok.] Rengeteg koreai számára ijesztő ahogy országuk ilyen sebességgel változik.

Amerikával szemben:

A koreaiak amolyan szeretet/gyűlölet kapcsolatban állnak Amerikával, az amerikaiakkal. Az USA nélkül Dél-Korea nem lenne az, ami, vagy nem is létezne. Sok koreai elismeréssel s jó érzésekkel fordul tehát az amerikaiak felé. Ám a háború után az amerikaiak katonai bázisokat létesítettek az országban, hogy védelmet nyújtsak Észak-Korea ellen. Néhányan támogatták az ötletet, néhányan elítélték. (Ez önmagában is ellentmondásos téma, nem szeretnék belemenni.)Ezen bázisok létrejötte azt eredményezte, hogy rengeteg katona érkezett az országba, kik nem mindig viselkedtek úgy, ahogy kellett volna. Ezek miatt az emberek miatt, sokan minden amerikaira negatívan tekintenek. Ezzel együtt az általános kulturális eltérések Kelet és Nyugat között természetesen csak tesz mindenre egy lapáttal.

A feketékkel szemben:

A feketék elleni rasszizmus (afrikaiak, amerikaiak, karibi) az ismeretlentől való félelemből fakadnak. Ahogy azt már mondtam, Korea nagyon homogén ország, s a legtöbben úgy élik le az életüket, hogy soha még csak nem is látnak sötét-bőrű embereket. Látni valakit, aki teljesen 'más', rémisztő lehet, s elég ok a félelem kialakulásához. Ahogy a rasszizmus általában, ez is a tudatlanságból fakad.




Még egyszer elismétlem. Nem akarom, hogy félreértsetek. Rengeteg koreai van, aki nagyon pozitívan áll a világ összes nemzetéhez. Tény, a legtöbb koreai aki körülöttem él, igazán nyitott gondolkodású, s sok ismerősük van külföldön. Talán azért van, mert igyekszem elkerülni a tudatlan embereket, kikkel Koreában találkozom. Nem szeretnék megbirkózni az idiótaságukkal. Természetesen ez a bejegyzés nem közölt egyetemes igazságokat, pusztán véleményeket erről a roppant kiterjedt és bonyolult kérdésről.
Természetesen vannak más okok is a fenn említettek mellett, s némelyikük tényleg csak butaság (koszosak, szegények, ellopják a nőket, férfiakat, mi vagyunk a tisztavérüek) Lényegében a rasszizmus a tudatlanság legalapvetőbb kiteljesedése. 

Ez egy bonyolult kérdés, mely megérdemli, hogy sokat vitázzanak róla. Szólj hozzá, s mondd el a véleményed! "



Egy másik: 


"A koreai humorista, Heo An-na egész testét feketére festve, hamis, eltúlzott fogsorral, leopárdmintás ruhában játszotta el egy fekete nő viharos kapcsolatát egy koreai férfival.

A nő nem csak a jelen kori sztereotipiákat mutatta fel, de az általa alakított fekete nő egy idő után állatiasan viselkedett, mintha valahol megrekedt volna a fejlődésben, Afrika szavannáin.

A videó hamarosan elterjedt az interneten, dühöt és haragot váltva ki az emberekből - külföldi emberekből. Sokan kíváncsiak voltak, egy látszólag modern társadalomban hogyan engedhető meg egy állami műsorszolgáltatónak, hogy egy ilyen rasszista és támadó hangvételű műsort sugározzon. A felháborodás középpontjában a smink állt, amivel utánozni próbálták a sötét-bőrűeket, mely nagyrészt tabu téma Amerikában a feketékkel való rossz bánásmód miatt.

De mi volt a koreai média reakciója erre? 
Csend.
Nem található egyetlen cikk, blog bejegyzés sem, melyben bárki is elismerte volna, hogy ilyet tenni nem helyes, vagy elítélendő, esetleg kicsit is kifogásolható lenne. 

Erre magyarázat lehetne a válasz, mivel többen szolgáltak: a koreaiaknak nem olyan a faji történelme, mint az erurópaiaké vagy amerikaiaké, illetve, a legtöbb koreai nem tudja, hogy a faji sztereotipiák támadó jellegűek, hiszen nem olyan rég ismerkedtek csak meg velük, céljaik pedig többnyire jóindulatúak. Az ötlet, miszerint Korea ártatlan, elég furcsa, tekintve, hogy gyakorta ítélik el a külföldieket, pusztán mert más fajhoz tartoznak, vagy más a kultúrájuk.

Nemrégiben egy Busanba tartó utazásom alkalmával, egy kissé alkoholmámoros beszélgetésben volt részem egy csoport 20 év körüli koreai emberrel, kik meglepetésemre mind azt állították, hogy országukban nagyon kicsi a rasszizmus jelenléte, sőt a nyugati országokban ez sokkalta rosszabb. 

Ezt személyesen is kifogásolni tudom, ugyanis a saját szemmel láttam példákat a rasszizmusra és az idegengyűlöletre, valamint más külföldiek is beszámoltak erről a médiában és másutt. 

Az pedig, hogy állításuk szerint nincs hatalmas rasszizmus az országukban, kissé ironikus, tekintve, hogy a nagyobb esetek megjelenéséhez magasabb számú külföldi kellene. Olyan ez, mintha a cégvezető gratulálna az embereinek, miszerint náluk ugyan nincs szexizmus. Igen, nincs, hiszen az alkalmazottak mind férfiak.

Ezen túmenőleg a koreai média rengeteg olyan esetet mutat be, melyek rasszizmusról szólnak - természetesen koreai állampolgárok ellen.

Mikor 2012-ben a külföldi Hollister modell megbízása miatt Koreában tartózkodott, feltöltött magáról az internetre egy képet, melyen kancsalított és utánozta az ázsiai "szemeket", az hatalmas botrányt generált, több tucat cikk jelent meg, s az interneten is mindenki felháborodott.

Az év májusában Jorge Cantu twittelt egy képet, mely arról viccelődik, hogyan is néznek ki az ázsiaiak. Természetesen ez is hasonló reakciót váltott ki.

A Világbajnokság alatt Seoul újságai arról számoltak be, hogy az orosz rajongók kigúnyolták a koreaiakat, mikor úgy tettek, mintha ők is "ferde szeműek" lettek volna. 

A hónap végén pedig a sajtó beszámolt arról, hogy a KPOP sztár G-Dragon egy sértést volt köteles lenyelni, mikor is valaki "Ching Chong"-nak gúnyolta az egyik párizsi divatesemény idején.

A példákból pedig ki sem lehet fogyni. Egyszerűen megfogalmazva, a faji érzékenység Koreában tisztességtelen és öncélú.

Mint kívülálló, sokáig fog tartani, mire tudomást szerzel ennek a büszke népnek a mélyen magában hordozott sérelmeiről.

Azonban nem biztos, hogy ez ok lehet arra, hogy ők maguk gyakran gúnyt űzhetnek más nemzetekből, míg ha őket éri sérelem, akkor azonnali felháborodást váltson ki mindenkiből. Ha ők tudják, hogy mennyire rossz és bántó a kategorizálás, miért is teszik ki a külföldieket ennek?

Ezzel elérik, hogy elég nevetségessé váljanak mások szemében, tekintve, hogy a viselkedés, miszerint a nyilvános médiában is képesek gúnyt űzni más "fajokból", nem egyenlő azzal, amit szép csendben gondolnak magukban."

Most pedig, következzen néhány olyan ember, kik kinn élnek, vagy koreaiak:


"Azt hiszem, hogy akik még soha nem tapasztaltak rasszizmust Koreában, azok:

- nem élnek itt elég hosszú ideje
- nem értik a koreai nyelvet és kultúrát
- nem néznek ki annyira különbözően, hogy egyből szemet szúrjon

Abból, amit én tapasztalok, Korea az egyik legrasszistább ország a világon.

Annak érdekében, hogy felismerd a rasszizmust, ismerned kell a kultúrát is. Ha azt figyeled, hogy a koreaiak miként kezelik a külföldieket azzal szemben, ahogy saját társaikat, észre fogod venni, hogy általában nagyon durvák és lekezelőek. Úgy tűnik, észre sem veszik, hogy a külföldiek is emberek. A korodtól függetlenül - pedig aki ismeri őket, tudja, hogy ez mennyire fontos kitevője életüknek -, úgy beszélnek veled mint a gyerekekkel.

Ez megnyílvánul abban is, ahogy az koreaiak angolul kiabálnak rá a külföldiekre az utcán. A legtöbb külföldi, aki először érkezik ide, nem érzi azt, hogy inzultálnák, mikor egy csoport diák odakiált az út széléről :"Hi!What are you doing?" - majd nevetgélnek egymás között. De, ha elképzeljük, hogy ugyanez az eset egy koreaival szemben esne meg, ilyen sértő, informális stílusban, akkor nagy felháborodást keltene. Általánosságban egyáltalán nem tisztelik a külföldi embereket, még ha ez nem is az ellenséges rasszizmus kategória, de jól mutatja, hogy a koreaiak nem tekintik egyenlőnek a nem koreai embereket.

A rasszizmus jelen van a sajtóban is. Ha egy külföldi elkövet egy apró bűnt, már akkor is elterjed a híre, méghozzá széles körben. Arról nem is beszélve, hogy ha egy csoportról esik szó, nem a nemzetiségüket említik, pusztán annyit fűznek hozzá, hogy "idegenek", s egy kalap alá vesznek mindenkit. Mindenki, aki Koreában él, tudja, hogy majdnem minden este látni az utcákon olyan részeg embereket, kik magukról sem tudnak semmit, vagy megütik a barátnőjüket, élettársukat nyilvánosan, ám ez senkit sem érdekel. Ezek a tények soha nem lesznek valós "hírek", de ha egy idegen részegedik le, az már hatalmas téma, néha pedig "nemzeti kérdés". Ez nagyban különbözik más országoktól, ahol már abból botrány kerekedik, ha más nemzetiségeket sérelem ér. Azonban a faji alapú megkülönböztetés Koreában mindennapos.

Ezt nem ízért írom, mert kritizálni akarom őket. Megértem hogy Korea kulturálisan elszigetelt, s sok idő kell ahhoz, hogy felszámolják a rasszizmust. De nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy nem jellemző itt ez a viselkedés, hiszen nap mint nap látom.

Egyeseknek pedig azt üzenem: Igazságtalan az összes külföldire azt mondani, hogy "nagyon rossz modorú". Majdnem az összes külföldi ember, akivel itt találkoztam, kedves és tiszteletteljes.
Mindezek csak szetereotipiák, miket tapasztalás nélkül alkalmaznak."



"Koreában éltem 2003 és 2005 között, és igen, tapasztaltam rasszizmust, a szó minden értelmében. Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy nem volt kaland ott élnem, de a végén ez volt az oka annak, hogy visszatértem a hazámba. belefáradtam, hogy csak egy idegen voltam, belefáradtam minden megjegyzésbe (legyenek azok jók vagy rosszak) s végül már csak annyit akartam, hogy kezeljenek emberként.

Néha nagyon negatív volt az egész, mintha csak arcon köptek volna, máskor szimplán éreztették, hogy soha nem leszek közülük való és más vagyok. Ha koreai társaimmal mentem étterembe, mindenki engem nézett, s nem hitték el, hogy képes vagyok pálcikát használni, s ennek hangot is adtak. Annyira extrém módon jelen van az "ők és én" gondolkodásmód, hogy az mindenki számára megdöbbentő. A barátnőm (koreai) is kapott ezekből a megjegyzésekből, s nagyon dühös voltam, mikor kurvának hívták, csak mert velem volt.

Kijelenthetem, hogy a rasszizmus él és virágzik Koreában. 

Igazából a középkorú és fiatal embereket találom a legrosszabbnak, de az idősekkel volt számos aranyos tapasztalatom is. Mindössze annyit tudok mondani, hogy nem hiszem, hogy mindenki rasszista lenne, s a legtöbben nem fognak törődni veled. 
Az ott tartózkodásom alatt megtudtam, hogy milyen mikor a kisebbséghez tartozok, s milyen bonyodalmakat okozhat ez."


"Hát, jártam már ezen az oldalon párszor, de nem akartam kommentálni. Koreai vagyok, és kijelenthetem, hogy a hazám az egyik legrasszistább ország a világon."


"Már négy hónapja tanítok angolt Koreában. Ezalatt az idő alatt soha nem tapasztaltam rasszizmusra utaló jeleket. Egy dominikai amerikai vagyok, méghozzá sötétbőrű, s spanyolul beszélek, így féltem is nagyon.

Eddig már voltam nagyvárosokban és kisebb vidékiekben is. Természetesen, mint nyugati sokan bámulnak meg, főleg a kisebb városokban, s minél kisebb a település annál tovább tapadnak rád a pillantások.

De ez soha nem volt több kíváncsiságnál. Soha nem tapasztaltam semmi negatív dolgot sem. Úgy fogod találni, hogy minden koreai édes és még ha távolságot is tartanak eleinte, nagyon melegszívűek és segítőkészek. Gyakran segítenek a külföldieknek (azoknak is, akik roppant...bunkók.)

Pohang, Dél-Korea"


Én ehhez személyesen mindössze csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a rasszizmus mindenhol jelen van, s mindenhol szenvednek tőle. Én azt vallom, hogy mind egyek vagyunk, telesen mindegy, milyen a bőrünk színe, a vallásunk, féfiakhoz, nőkhöz vonzódunk-e. Mindannyunk érez fájdalmat, bánatot, boldogságot és örömet, emberek vagyunk, s a rasszizmust fel kéne számolni a földön. Bár kevesen gondolkodnak így, de már az is vígasztal, hogy ez a kevés ember egy világban él velem.

Ezek szerint a beszámolók szerint, szívünk egyik csücske, Korea sem különbözik a mi hazánktól, vagy bármely más országtól, s ez amellett, hogy sokaknak meglepő lehet, legalább megmutatja, hog ott is pont olyan emberek élnek, mint bárhol máshol a világon! Ezt pedig mindenki tartsa észben!

Az én véleményem pedig az, hogy ezeket figyelembe véve sem ítélek el senkit, mert :

források: 

http://seoulistic.com 

...és egyéb oldalak, amikre már nem emlékszem.

Remélem tudtam némi új információval szolgálni, köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést!