Életemben először vagyok ilyen,
Veled sétálok, kézen fogva.
Ahogy az őszi szél tovaszáll,
Szeretnék valamit bevallani.
Máig képtelen voltam kimondani,
Hogy megkedveltelek, hisz féltem egy kicsit,
Mert az igazság az, hogy
Mindenkinél jobban szeretlek.
Szeretnélek örökké magamhoz ölelni,
Hisz eddig csak a hátadat figyelve sírtam.
Ahogy a kék eget beszínezik a vörös árnyalatok,
A naplemente tökéletesen tükrözi a szerelmem.
Ezt a túláradó érzelmet mindeddig eltitkoltam,
Hisz próbáltam megállítani.
Bocsáss meg, bocsáss meg, amiért beléd szerettem...
Te sokkal jobban tudod hogy mit jelent felnőttnek lenni,
Éppen ezért kérlek meg téged,
Hogy soha ne engedd el a kezem.
Mikor szembesültem a gyengédségeddel, mely lágyan beborított,
Fel sem fogtam, hogy mit is érzek,
Ez túl fájdalmas.
Apránként szerelemmé érett,
Ígérd meg, hogy minden rendben lesz.
Kérlek, míg átalszom ezt az álmatlan éjszakát, maradj mellettem.
Kérlek, ne lepődj meg, s bocsásd meg az önzőségem,
Mert te vagy az egyetlen kit szeretek.
Az őszi szél olyan titokzatos, nem?
Hadd legyek őszinte,
Már nem térhetek vissza oda, ahol még nem ismertelek.
Apránként szerelemmé érett,
Ígérd meg, hogy minden rendben lesz.
Kérlek, míg ezt az álmatlan álmot látom, maradj mellettem.
Kérlek, ne lepődj meg, s bocsásd meg az önzőségem,
Mert te vagy az egyetlen kit szeretek.
Szeretnélek örökké magamhoz ölelni,
Hisz eddig csak a hátadat figyelve sírtam.
Ahogy a kék eget beszínezik a vörös árnyalatok,
A naplemente tökéletesen tükrözi a szerelmem.
Ezt a túláradó érzelmet mindeddig eltitkoltam,
Hisz próbáltam megállítani.
Bocsáss meg, bocsáss meg, amiért beléd szerettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése