Korea - Homoszexualitás?

Ez a bejegyzéskét részre lesz bontva. Először is egy kis történelmi háttér felvázolásra térek ki, majd részletesebben is foglalkozni fogok a témával.
( Segítségül egy koreai férfi blogját használom fel.)

Nos, először is. A koreaiak tagadják a homoszexualitásnak még a létezését is.

Miért? Ahhoz, hogy vitatkozhassanak a tárgyról, először is annak léteznie kell. Ők nem is beszéltek róla, talán csak az elmúlt 10 évben kezdett ez témává válni. És mivel Korea nem beszélt magáról a szexről sem, így a homoszexualitás, egyszerűen még csak szóba sem került.

A kilencvenes években még egy 16 éves koreai gyerek nem tudta mi az, hogy szex. Egyáltalán. Erről nem beszéltek az iskolában, mint nálunk, sőt talán még otthon sem.

Csak apránként szivárgott be a társadalomba a homoszexualitás fogalma ( bár minden bizonnyal jelen volt, csak mint tabu). Sőt, még megdöbbentőbb -számomra - hogy ezt a fogalmat,mint valami külföldi betegségként azonosították, ami csak egy ok a válásra.
" Én magam, koreaiként nem tudtam mi az a homoszexualitás míg 1997-ben Amerikába nem utaztam."
10 évvel ezelőtt vitatkoztak először magáról a szexualitásról, de csak mint egy teljesen "törvényes" dologról a házastársak között. De mivel (mint mindenhol) itt is hamar elkezdtek beszélni erről a témáról, így szóba került a homoszexualitás is, de inkább kíváncsiságról volt itt szó.

Két alak vállalt nagy szerepet a nyilvánosság előtt ebben a témában. Harisu és Hong SeokCheon. Harisu egy modell/énekes/ színésznő volt, aki értelmes módon világított rá arra, hogy léteznek transznemű emberek. És meglepő módon...nem keltett nagyobb felháborodást, hisz csinos nő lévén "megbocsátottak neki", akkor is, ha eleve nem nőnek született. Harisunak fanatikus követői is akadtak.

Bár igazából ez a hölgynek nagy sikert/ismertséget hozott...mégis valami fontos dolgot mutatott meg, méghozzá a média erejét. Bár szenvedett az önundortól, mégis hatalmas sikert futott be.

Hong SeokCheon kevésbé volt szerencsés. Fiatal feltörekvő sztár volt, mint színész és humorista. Mikor 2000-ben egy gyermekműsor vezetője lett volna, inkább elvették tőle a "szerepet", mert féltek, hogy meleggé teszi a gyerekeket. (?!)

Ő kétségtelenül nehezebb helyzetben volt, mint Harisu. Homoszexuális  volt, és az emberek ezt, mint valami fertőző betegséget kezelték. A jelenléte "fenyegette" a hagyományos férfiasságot. A karrierje lényegében reménytelenné vált.

Hong azonban nem adta fel. Lassan kezdte megváltoztatni ezt a hozzáállást, és a közelmúltban karrierje is kezdett felívelni. Úgy tűnik tudja magáról, hogy ő a koreai melegek közösségének vezetője, legalábbis a társadalom szemében. Az újságokba is bekerült a kedves cselekedetei miatt. Pl: örökbe fogadta az unokaöccsét és unokahúgát, mikor azok szülei elváltak.

Szóval hogy áll most Korea, ha a homoszexualitásról beszélünk? Az biztos, hogy történt előrelépés. A távolság még így is hatalmasnak tűnik a cél és a kezdet között, és az eddig elért dolgok nem elégségesek. Hihetetlen mértékű tudatlanság (ebben a témában) uralkodik...sokan azt hiszik, a melegek egyenlők a pedofilokkal. Mikor Hong SeokCheon előadást tartott a homoszexualitásról a seouli Nemzeti Egyetemen - legjobb koreai egyetem...elvileg-  rengeteg buta kérdést kellett elszenvednie. Pl:" Szeretne nővé válni?"

Akkor most beszéljünk először a leszbikusokról:

Számos "zárt ajtós" klub lelhető fel Hongdae-ben Seoul szomszédságában. A lányokat nem igazán különböztetik meg : Normális vagy homoszexuális bélyegekkel. A lányoknál normális, ha kézen fogva járkálnak és ez nem jellemzője a leszbikusságnak. Tehát nagy megkülönböztető jeleket nem nagyon lehet felfedezni. " Egyik barátom - nevezzük Kanadának- 21 éves és a szüleivel él. Már több homoszexuális kapcsolata is volt, anélkül, hogy a szülei tudomást szereztek volna a dologról."
"Egy másik lány - hívjuk Sweetie-nek- első éves egyetemistaként tanult egy csak lányok számára fenntartott intézményben. Már közel egy éve rájött, hogy meleg, és elég sok problémát okozott neki, hogy szembenézzen a dologgal. Kanada és a barátnője kapcsolatba lépett a lánnyal, elhívták klubokba, elvitték hétvégén kirándulni. Ekkor megismert több leszbikus párt is. Nagyon magányosnak érezte magát. Miután több hónapot lógott velük, rábukkant egy lányra, akivel bár még soha nem beszélt, felismerte az egyeteméről. "Ekkor nagyon boldog volt, mint addig soha.Végre talált egy barátot, akivel beszélgethetett."

Ha meleg férfiakról van szó:

Rengetek nekik készített meleg-bár található. Korea nem fogadja el a férfiakat, mint melegeket. Rengeteg támadás érte őket, még ezekben a bárokban is. Nagyon sok undorító - számomra - rémhírről lehet hallani...mindezek csak gyűlöletből történnek persze. ( Nem mintha máshol ez nem lenne jellemző.)

Van egy "Meleg Büszkeség Felvonulás" Seoulban. Sok panaszt lehetett hallani erről, főleg a külföldiektől akik azért érkeztek, hogy "igazi" meleg-büszkeség bemutatót lássanak. SZÓ SZERINT. De ezen a felvonuláson többnyire maszkban vettek részt az emberek, hogy elrejtsék a valódi kilétüket, félve az atrocitásoktól. feliratokkal tüntették fel, hogy nem beszélhet velük semmilyen média, nem fényképezhetik őket. A koreai melegek félnek, hogy ha kitudódik a kilétük, az tönkre teszi a családjukat, elveszítik az állásukat...kitaszítottak lesznek. A külföldiek inkább azt mondták, hogy ez egy "szép" felvonulás, nem pedig a melegek igazi felvonulása.

" A legtöbb meleg ismerősömnek csak szívszorító történtei vannak. Egyikük még csak 18 éves volt...a családja kidobta az utcára, és ott kellett élnie, kirúgták az iskolából."

A homofóbia mélyen gyökerezik a korai emberekben, de a változás már a küszöbön áll, még ha lassan is érkezik majd meg.