Leültem a fűbe, és nagyon-nagyon fáradtan szemléltem az eget. Bár a napfelkeltét nem láthattam, az eget darabokra szabdaló épületek miatt, de talán jobb is volt így. A vöröslő szín megfestette az építményóriások üvegeit… mintha csak az egész város lángba borult volna, ezzel kis megnyugvást adva zakatoló szívemnek.
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ... -
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése