Leültem a fűbe, és nagyon-nagyon fáradtan szemléltem az eget. Bár a napfelkeltét nem láthattam, az eget darabokra szabdaló épületek miatt, de talán jobb is volt így. A vöröslő szín megfestette az építményóriások üvegeit… mintha csak az egész város lángba borult volna, ezzel kis megnyugvást adva zakatoló szívemnek.
Leültem a fűbe, és nagyon-nagyon fáradtan szemléltem az eget. Bár a napfelkeltét nem láthattam, az eget darabokra szabdaló épületek miatt, de talán jobb is volt így. A vöröslő szín megfestette az építményóriások üvegeit… mintha csak az egész város lángba borult volna, ezzel kis megnyugvást adva zakatoló szívemnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
-
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése