Taiyou ~ Tenohira magyar fordítás

Iszonyú fájdalmas volt... így beugrottam a homálynak nevezett káprázatba...
Mielőtt kinyitnám a szemem... a hajnal mutatja majd az utat.

[A hideg, jéghideg télen haladsz keresztül.]
Egy távoli emlékkép mondta ezt...
Nem lehet, hogy az eső örökké rám hulljon... ugye?

Fájdalmas volt, szörnyen fájdalmas.
Már azt sem tudom mi lenne jó...
Mikor a könnyek jeges hidegsége minket is elért...

Menekülni egyáltalán nem szégyen.
Fürödnünk kell egy kis szeretetben!
Az egyre növekvő öntudatlanságban hallottam egy kiáltást.
Te voltál, ugye?

Istenem...

Egyszer megmenekülünk ettől a végtelen szenvedéstől...
És a nap ránk fog sütni.
Nem szabad elkeseredni, még ha az út le is vet magáról...
A nap követni fog.

Te voltál igaz? Istenem...

A nap ránk fog sütni.
Nem szabad elkeseredni, még ha az út le is vet magáról...
A nap követni fog.

Egyszer megmenekülünk ettől a végtelen szenvedéstől...
És a nap ránk fog sütni.
Nem szabad elkeseredni, még ha az út le is vet magáról...
A nap követni fog.
Még, ha a sötétség utam is állja, a nap várni fog rám...

Fájdalmas volt, szörnyen fájdalmas.
Már azt sem tudom mi lenne jó...
Mielőtt kinyitnám a szemem... a hajnal mutatja majd az utat.