Van egy történet bennem...
Rengeteg szomorúsággal átszőve a gondolataimban.
Mindig azon gondolkozom, hogy élhetnék fájdalom nélkül.
Reszketek, mint egy gyermek a mély sötétségben.
Látod? Érzed amit én?
De...szeretném ismerni a sorsom,
Mielőtt az összes reményem elhalványul.
Hagyj levegőhöz jutni,
Emelj magasra, ahogy csak tudsz.
Szeretnék elszállni valahová.
Messze, messze ettől a világtól.
Adj nekem szárnyakat,
Amikkel örökké szárnyalhatok...
Tudom, hogy kíváncsi vagy,
Mire is várok folyton.
Eljöttél a szobámig,
De én bezártam az ajtóm.
A csendben képes vagy meghallani a saját szívverésed...
Csak hinned kell abban, amit látsz, és érzel.
De... ismerned kell a sorsom,
Mielőtt megfagy a vérem az utolsó cseppig.
Vigyél egy olyan helyre, ahol örökké együtt lehetünk.
Szeretnék elszállni valahová.
Messze, messze ettől a világtól.
Adj nekem szárnyakat,
Amikkel örökké szárnyalhatok...
Soha nem fogok félni,
Soha nem halok meg,
El akarom veszteni az eszem, ahogy a világ végére érek.
Ne nézz vissza , ne nézz lefelé!
Az idő soha nem áll meg...
Soha...
De...szeretném ismerni a sorsom,
Mielőtt az összes reményem elhalványul.
Hagyj levegőhöz jutni,
Emelj magasra, ahogy csak tudsz.
Szeretnék elszállni valahová.
Messze, messze ettől a világtól.
Adj nekem szárnyakat,
Amikkel örökké szárnyalhatok...
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése