Van egy történet bennem... Rengeteg szomorúsággal átszőve a gondolataimban. Mindig azon gondolkozom, hogy élhetnék fájdalom nélkül.
Reszketek, mint egy gyermek a mély sötétségben. Látod? Érzed amit én?
De...szeretném ismerni a sorsom, Mielőtt az összes reményem elhalványul. Hagyj levegőhöz jutni, Emelj magasra, ahogy csak tudsz. Szeretnék elszállni valahová. Messze, messze ettől a világtól. Adj nekem szárnyakat, Amikkel örökké szárnyalhatok...
Tudom, hogy kíváncsi vagy, Mire is várok folyton. Eljöttél a szobámig, De én bezártam az ajtóm.
A csendben képes vagy meghallani a saját szívverésed... Csak hinned kell abban, amit látsz, és érzel.
De... ismerned kell a sorsom, Mielőtt megfagy a vérem az utolsó cseppig. Vigyél egy olyan helyre, ahol örökké együtt lehetünk. Szeretnék elszállni valahová. Messze, messze ettől a világtól. Adj nekem szárnyakat, Amikkel örökké szárnyalhatok...
Soha nem fogok félni, Soha nem halok meg, El akarom veszteni az eszem, ahogy a világ végére érek. Ne nézz vissza , ne nézz lefelé! Az idő soha nem áll meg... Soha...
De...szeretném ismerni a sorsom, Mielőtt az összes reményem elhalványul. Hagyj levegőhöz jutni, Emelj magasra, ahogy csak tudsz. Szeretnék elszállni valahová. Messze, messze ettől a világtól. Adj nekem szárnyakat, Amikkel örökké szárnyalhatok...
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése