컴백시간! 나인뮤지스 | 씨엘씨 | 엔플라잉 | 소녀시대 | 위너 | 샤넌 | 제이제이 프로젝트 | 여자친구

Sziasztok! :)

Ismét eltelt egy hét, szóval ideje áttekinteni mi történt. Kikről beszélünk?

Nine Muses, SNSD, GFriend, Winner, N.Flying, CLC, JJ Project, Shannon

Lássuk!



GFRIEND:

Nagyon szeretem a lányokat, ám az utolsó megjelenésük nem nyűgözött le túlzottan, a Fingertip nem lett a kedvencem, nem is igazán tudom hányszor hallgattam meg. Fogalmam sincs, hogy mi volt vele a problémám, de egyszerűen nem jött be. Ettől függetlenül, nagyon vártam a visszatérésüket, mert arra számítottam, hogy a jól megszokott stílusukat mutatják majd nekünk. Nos, lássuk igazam volt-e:

Mielőtt belekezdenék, megosztanám veletek az agyérgörcsöm okát. Csak emlegetni kellett, máris megtörtént, újra.

Már megint megcsinálták. A 1TheK ismét botrányosan rossz fordítást időzített a lányok klipjére. Eszméletlen, hogy még arra se figyeltek oda, hogy két egymás után következő mondat logikailag összeütközik! Komolyan, felháborító, hogy mennyire nem figyelnek oda. Ráadásul egy nagyon népszerű együttesről van szó!

Mert ne haragudjatok, szerintetek ez helyes így?

"Ha figyelek, bárhol hallhatom, ha figyelek, tudom, hogy bízol bennem, ragyogó mint a szemed, elmesélek egy értékes történetet." Hát mi ez? Az elején a lányok figyelnek, de a mondat végén már ők mesélnek valamit (amire figyelni kellene)? Fú, komolyan.

Persze utána  szó szerint is szerepel a felszólítás a dalban: FIGYELJ! --> ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem magukról beszélnek, hanem rólunk... Meghalok, tényleg. Hogy lehetnek ennyire figyelmetlenek? 

Ha külön-külön vizsgáljuk meg a kifejezéseket (pl. a mondatban, amit példának hoztam), akkor még oké, hisz nincs megjelölve, hogy ki figyeljen (ahogy mi is lehagyjuk személyes névmásokat), de könyörgöm, logikus, hogy ha én akarok mesélni valamit, akkor nem nekem kell figyelnem a saját hangomra! JÓ ÉG!

A másik: "Figyelj (te) a (saját) hangodra, amit soha nem fogok elfelejteni (én)." WTF? Hogy jött ez össze nekik?

Erről a mondatról lenne szó:

귀를 기울여봐 우리들의 잊지 못할 목소리 이야기

Szó szerint szerepel, hogy a "mi hangunk mit nem tudsz elfeledni". Komolyan, eldobom az agyam néha. Mert ne már... ha szó szerint kiderül a dalból, hogy kinek a hangjáról van szó, akkor nem olyan nehéz arra se rájönni, hogy kinek kell figyelnie... (és ezek csak a legszembetűnőbb hibák voltak). Fuh, na mindegy! Nem ez volt az első, és nem is ez lesz az utolsó, hogy hozzá nem értő embereket ültettek a gép elé.

Huuuuh, hagyjuk is, mert eldurranik az agyam. Térjünk rá a 귀를 기울이면 | Ha figyelsz című dalukra. Ó, hát nekem nagyon tetszik. Annyira tudtam, hogy vissza fognak térni ehhez a stílushoz - és nagyon jól tették, mert az előzőnek elég vegyes fogadtatásban volt része, s ez az "ártatlan, de erőteljes" oldaluk megdöbbentően elbűvölő. 

A dal olyan, akár a Me Gustas Tu, igazán nyári, s szintén régi KPOP hangzása van, amit már annyira nagyon hiányoltam (és ezek szerint sokan mások is). Ez ugyan nem az amit én hívok retrónak (az sokkal inkább a nyugati zenét idézi ugye), de belegondolva erre is igaz, csak itt épp a S.E.S, BoA és társainak dalaira és koncepcióira gondolok, na persze ne feledjük az SNSD-t, sem! Ó, debütálásukat mennyire szerettem, jó ég! Az első albumuk egy kincs volt. Khm, vissza a lányokhoz.

A klip is nagyon szép lett, először furcsának találtam az effektet amit a videón használtak, valahogy olyan mintha egy homályos szemüvegen keresztül nézném, talán tompítottak a fényeken vagy a színeken, nem tudom... de másodszorra nézve már kifejezetten tetszett, olyan "álomszerű" hatást keltett. 

És igen! A klip helyeken játszódik! (Már mindegy, örökké így fogom nevezni a megépített díszleteken kívül forgatott jeleneteket, ostobán helyeknek. Fogadjátok el. :D) Imádom az ilyesmit, egyrészt azért, mert valósághűvé tesz még egy kevéssé átgondolt történetsort is, közelebb hozza az énekeseket (képileg), hisz olyan helyeken látjuk őket, ahol mi is járunk, ez furcsa, talán kissé nosztalgikus érzést ébreszt bennünk. Másrészt, mint mondtam, elég nehéz a természet ölén forgatni (valaki költőinek érzi magát...), hiszen az ember nem tudja befolyásolni a napfényt, a szelet, s egyéb tényezőket, melyek közbeszólhatnak. S ha ennek ellenére úgy döntenek, hogy kimennek a szabadba, akkor tudjuk, jó emberekkel dolgoznak együtt - főleg, ha ilyen szép videó lett az eredménye. + Most minek van nagyobb hatása, nyáron (vagy bármely évszakban), mint egy valós rétnek és a természetnek? Amit négy fal közt forgatnak, mű dolgokkal... soha nem lesz olyan jó, mint az eredeti. De persze ez csak az én véleményem. 

A klip egyetlen problémája... hm, nem ez nem probléma, csak én találom problémásnak, mert egyébként gyönyörű, az a rész, mikor egy kis medencében táncolnak (amit a visszatérő fellépésükkor is láthattunk) - egy elég nehéz koreót. Ez elég veszélyes... Még a klipben el is fogadom, de mikor megláttam az első élőt ebből a dalból, szinte összeszorult szívvel vártam mikor esnek el. Remélem többé nem kell ilyet látnom! (Egyébként rohadt jól néz ki.)

+ mikor elrepül az a pillangó! Ó, annyira aranyos volt. Ugye a Navillera jelképe volt ez, s mivel elbúcsúznak tőle, talán arra utalnak, hogy legközelebb valami újat várhatunk tőlük. És ezzel nincs is semmi baj! Örökké nem maradhatnak ugyanolyanok, ezt nem várhatjuk tőlük. Amíg jó zenével térnek vissza, tárt karokkal várom őket. (Bár a N volt eddig talán a kedvenc számom tőlük, szóval szipp-szipp.)

A másik pedig, hogy ha valaha lesz a bandának koncertje, Yuju hangszálai el fognak szakadni. Most komolyan! Muszáj minden dalban kapnia egy bonyolult magas hangot? Egy kicsit hagyjuk a többieket is énekelni, mert... tényleg. Egy koncert után, szerencsétlen lány még beszélni se fog tudni. Értem én, gyönyörű a hangja és különleges is (szerintem), de ezzel nagy terhet pakolnak a vállaira... 

De van ám nekünk egy mini albumunk is:

Ohhó! Imádtam! Őszintén megvallva, nem voltam valami nagy rajongója az első albumuknak (mármint a LOL-nak, nem a debütálásuknak), egy-két dalt szerettem róla, a többi valahogy (még ha elsőre tetszett is) kisiklott a látókörömből, nem volt tartós az élmény amit nyújtottak. Sajnos csak két dalt tudtam lefordítani tőlük, nem volt időm, és a napszúrás gyerekek, azt hittem meghalok tőle...

Amit nagyon szeretek, az Ave Maria,a Love Party... és minden dal! Még a szövegek is remek lett - bár nem csak ennek, a többinek is. Meglepett, őszintén. Már az előző mini szövegei is kiemelkedőek voltak (annak ellenére is, ha romantikus dalok voltak), de ezek talán még annál is sokkal jobbak. Nem tudom ki írja a szövegeket, de le a kalappal, nagyon szép kifejezéseket használ, olyanokat, amik gondolkodásra késztetnek, s érzelmeket asszociál mögéjük az ember. Nagyon megleptek vele. Ez egy olyan album, amire azt mondom: ha tetszett, vegyétek meg, támogassátok az igényes alkotásokat!

Nem vagyok kifejezetten a rajongójuk, de nagyon tisztelem amit csinálnak. Nagyon jó látni, hogy egyre magabiztosabbak, hogy már Umji se fél a színpadon (persze, miután addig támadták, hogy csúnya és kövér, hogy drasztikusan lefogyott...) amit köszönhet egyébként a többi tagnak is. Ha néztetek valaha Vlive adást tőle, sokszor, nagyon sokszor kommenteltek a többiek ilyeneket: "Azt...a! Umji, hogy lehetsz ilyen csinos", "OMG a mi kis Umjink annyira szép" stb. Örülök, hogy kiálltak mellette, s ha csak egy kicsit is, de segítettek neki. Erre nagyon büszkék lehetünk, mert nem mindenki mer ellent mondani a saját bandája rajongóinak. Ha értitek miről beszélek. (Ettől még nem lesz rossz az adott banda!Ilyet nem sok cég enged meg.)

Személy szerint nagyon örülök, hogy visszatértek, és egy kis boldogságot loptak a napjaimba. Annyira jó érzés egy ilyen bandára nézni, akik a tehetségük és az akaraterejüknek köszönhetően az élre törnek, annak ellenére, hogy semmi pénzük nincs. Látni, hogy ezeknek a lányoknak valóra válik az álma - nekünk is köszönhetően -, elképesztő! Persze nem csak az ő esetükben igaz ez, de mégis elég ritka ilyen helyzetből érkező bandák sikerét látni. Ahelyett, hogy folyton csak kesergünk a saját bandánk népszerűtlenésge miatt, kicsit örüljünk másoknak is! :)

A dal:

10/10

Az album:

10/10

NINE MUSES

Én imádom ezt a bandát. Tényleg nagyon szeretem, minden egyes dalukat, még soha nem csalódtam bennük - oké a Hurt Locker (a mai napig nem értem ki választotta ezt az angol címet...) kettős érzéseket váltott ki belőlem, de amúgy nagyon szeretem őket. Én tehetségesnek találom őket - nézzetek csak meg élőket! -, és nagyon kitartónak. Annak ellenére, hogy milyen rég alakultak, s még soha nem nyertek semmit, de még az eladásaik sem nőnek (sőt!) még mindig itt vannak, és próbálkoznak, teszem hozzá, remek dalokkal, ezernyi koncepcióval, de mindig igényesen. Ennek ellenére, egyre kevésbé keltik fel az emberek érdeklődését, ami valahol elszomorít.

Na de, lássuk most mit hoztak nekünk:

OMG! 사랑에 빠졌어요... Nagyon jó lett! Nem csak a zene, de a szöveg is. Ó, tényleg szerelembe estem vele. Tökéletes folytatása ez az előző számuknak. Megcsaltál, k.csög? Hát akkor tessék! Meglepően jól sikerült. 
De még a zene felépítése nagyon jó lett! A rap rész alatti basszus (jó ég,3 évesnek érzem magam, amiért nem tudom kifejezni magam) már az elején is nagyon erős, ami végigkíséri az egész dalt. A gúnyosan cuki részek (a zongorával a háttérben) pedig remek kiegészítést nyújtanak. Hát nekem ez nagyon tetszett! 
Ugyan nem szeretem annyira mint a Remember-t, de nagyon szórakoztatónak találom! A klip pedig pontosan adja vissza azt, amit hallunk. A televíziós megoldást pedig egyenesen zseniálisnak tartom, nagyon jó átvezető a tagok részei között. 
Szeretem a színeket - kivéve a videó elején látott táncjelenetek alatti láthatóakat, azok egy kicsit túl erősek lettek (szerintem). Ó és a rap részek. A kezdő rész nem igazán nyerte el a tetszésemet, elég lagymatagra sikerült, de a második rész már sokkal jobb lett. Nincs vele bajom, de valahogy nem hangzik jól a dal nyitásaként. Lehetséges, hogy valahol azt a hatást akarták elérni, amit az előző számukban is... de nem sierült. A dal középső részénél nagyon jól jött ki, de az elején, hát, nem annyira. Meg kellett szoknom. (Nem is hívnám igazán rapnek, hogy őszinte legyek.) De ettől függetlenül nincs vele problémám. ^^

A dal:  10/9
SHANNON
Mióta is ismerem ezt a lányt? 2012 óta (Day and Night), ami már 5 évet jelent. Hogy repül az idő! Nekem - de nem neki, akinek annyit kellett várnia arra, hogy debütáljon, aztán végre visszatérhessen. A hangja maga a gyönyörűség, nagyon tehetséges lány! Ugyan a Why Why nem volt a kedvencem tőle, de valahol a szívem mélyén mindig vártam a visszatérésére. Lássuk hát: 



Jó ég, ez csodálatos! Komolyan, ez a dal tényleg nagyon jó! A ritmusa, a melódia és a lány hangja is csodálatos. Nem tudom mit mondjak még, őszintén remeknek találom! (Amúgy az MBK megtanulhatná már mi az a pontosság, fú, gyűlölöm ezt a céget, de tényleg. Nem csak szemétként bánnak az énekesekkel, de még a karrierjüket sem lendítik előre - a legtöbb másik legalább a második részét megpróbálja teljesíteni.)

A klip tetszik, de közben nagyon zavar a széles vászon - ami extra széles -, alig látok valamit a videóból, nagyjából egy három centis vastagságú képek kaptunk, ami nem nagyobb mint a videó fekete részei, ha összerakjuk őket. Ezt... miért? Normálisak? Most őszintén! Pedig az MV elég szépre sikerült (bár nem a kedvencem a színes dobozban való táncolgatás), de mit mondjak, ha nagyjából nem látok belőle semmit, csak egy vékonyka csíkot? Jó ég, ez tényleg egy hülye megoldás volt.   De maga a dal bőven kárpótol érte, mert nagy kedvencem lesz. Nem igazán szeretem az ilyen dalokat, de ez most kivételt fog képezni, érzek benne valamit, ami kicsit különlegessé teszi. Nem tudnám megmondani mi az, de nagyon jó érzés fog el, mikor hallgatom. Igen igényesnek tartom, és a hölgy hangját is szeretem, már elég régóta. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy egy kicsit megszabadulhatott a KPOP elvárásoktól, és olyan zenét készíthetett, amit ő maga is szeret. Szóval nagyon sok sikert kívánok neki a jövőben (ezzel a céggel pláne).

Ám itt van a mini album is!



Először is: mi ez a borító? Nagyon szép! Rég láttam ilyen jó album borítót, azt a...!
Az album pedig: nagyon jó lett. Shannon hangja tényleg gyönyörű, könnyen fejez ki érzéseket, és hallani, hogy nagyon jól bánik vele. Csak hallgassátok meg a második számot, és érteni fogjátok miről beszélek. Bár a dalok nagy része elsőre ne szerethető, arra bíztatlak titeket, hogy adjatok neki egy esélyt! :) 

A dal:  10/9,5 Az album:  10/9,5

CLC

Áhhá... biztos emlékeztek még, hogy mennyire felháborodtam a lányok előző visszatérésén, nem igaz? Fú, annyira még soha nem gyűlöltem a CUBE-ot, mint abban a pillanatban, mikor végignéztem a videójukat. És nem, a mai napig nem értem, hogy miért volt szükség erre a 4M átalakulásra. Még ha csak az irányvonalat vették volna át, talán még azt is mondanám, hogy rendben van. De hogy még a hangjukon használt effekteket és a lányok ruhatárát is Copy & Paste áthelyezzék a CLC tagokra, azt már több mint sok. A szívem legmélyéről feltörő gyűlöletet éreztem a koncepció felé - s érzek még most is. Hogy lehetett a cég ennyire olcsó? Ennyire gusztustalanul, pofátlanul bánni a bandával... Mert ugye tudjátok, hogy ha rosszul sült volna el a dolog, az a lányok végét is jelenthette volna? Ez nem volt más, mint egyszerű 4M másolás. Ha más banda teszi, vége a karrierjüknek. Én nem látok különbséget a két dolog közt. Lehet, hogy egy cégnél vannak(voltak), de ettől még 2 különálló banda.  Magával a koncepcióval - girl power - nem lenne bajom. De ilyen szinten koppintani az egészet, nevetségesen felháborító. ADJATOK SAJÁT STÍLUST A BANDÁITOKNAK! De mielőtt azt hinnétek, el kell mondjam: a lányokat szeretem, egészen a debütálásuktól kezdve, mindig sokat vártam tőlük. 

Lássuk most mit kaptunk: 

Oké. Én vagyok az egyetlen, aki szereti ezt a dalt? Rendben van, elsőre furcsa volt, de másodszor már elkapott a hangulata, és a kellemes elegnaciája. Személy szerint sokkal jobban szeretem, mint a Hobgoblin-t. Nem azért, mert "ezzel visszatértek a kezdeti koncepcióhoz", mert ez nem igaz. Most őszintén, szerintetek a CLC ilyen zenét csinált eddig? Mert szerintem nagyon nem. Ez is teljesen új tőlük, mégis ezt preferálom jobban. A Hobgolbin (azon kívül, amit fenn említettem) azért sem nyerte el a tetszésem, mert 2 tagon kívül mindenki kényelmetlen arckijezéssel csinálta végig az összes élőt, nem éreztem azt, hogy na igen, ez illik hozzájuk. Ráadásul Koreában értelem szerűen mások az elvárások, mint nyugaton, ebbe is gondoljatok bele! (Ezért bukott meg pl. a Hate is.)

Mert hiába tetszik nyugaton sokkal több embernek, ha ránéztek az eladásokra, semmi kiugrót nem látni, nagyjából csak a rajongók vették a lemezt, tehát nem értek el vele nagyjából semmit sem. Nem kell meglepődni, hogy tovább kutatnak a megfelelő stílus után. Mert 5000 párszáz lemezt eladni egy 60 milliós országban... hát ne haragudjatok, de ezt semmiképp se nevezném sikernek. Lehet, hogy kicsit több volt, mint a többi - de pl. majdnem annyi, mint a debütáló lemezük. Ami szomorú, hisz egyre több rajongót kellene szerezniük - főleg, ha mindenki azt mondja, mekkora nagy sláger volt az előző album. Szerintem nem, nem volt az (bár szerettem). Még a listákon is rosszabb helyet ért el, Question vagy a Refresh. Nem mondanám, hogy bármi kiemelkedőt elértek vele - Koreában. (És bocs, de ez az elsődleges, ha fáj, ha nem.) + A kézzel fogható albumokat azért is fontos figyelme venni egyébként, mert ez tényleg méri, hogy rajongó-e egy adott ember. Erről már írtam sokat, de az album vásárlásnak megvan a maga varázsa Koreában - ahol az, ha felkelsz, félreteszed minden tennivalód és sorba állsz egy boltban az albumért és az ingyen poszteredért, az sokat elárul. Példának okáért a támogatásodat. De ha ezt nem is vesszük figyelembe, akkor sem emelkedett szinte semmit az eladás - így a legcélszerűbb valóban egy új stílus kipróbálása volt. Sajnálom, de egyetértek a céggel.

Erre a dalra sem mondanám kifejezetten, hogy nagyon illik a bandához de még mindig élőbbnek érzem, és sokkalta különlegesebbnek. Valahol felidézi a RV Automatic egyedi és a Lovelyz általános stílusát. Emellett furcsa mód a S.E.S (bár, ha az Automatic volt a példám ez ennyira nem meglepő)  és a Fin.K.L régi dalait is eszembe juttatja. Ráadául nyitottabb lesz rá a közönség is. Úgy vélem. (És már megint szaxofon - eszembe jutott a neve közben lol -... de itt legalább nem annyira feltűnő.)

A klip kifejezetten jól sikerült - ugyanazt a bágyadt effektet használja, mint a GF (csak erősebben), de az idegesítően nagy fehér keret igazán zavar. Ezen kívül tényleg jó lett, élvezet nézni. Ehhez gratulálok! 

Aztán itt van nekünk a mini album is: 

AZTAR.HADT! Ez nagyon jól sikerült! Nem tudom hogyan közöljem veletek, de talán ezt a kedvenc albumom tőlük eddig. VALAHA. Minden dal remek, végigviszi a stílust amibe belenyúltak, de mindegyik egy kicsit más. Nagyon tetszik! Nem tudom miképp válasszak kedvencet - ami mindig jó jel. Erősen ajánlom, hogy hallgassátok meg az egész albumot, lehet, hogy meg fogtok lepődni! :) 

A dal: 

10/7,5

Az album: 

10/10

SNSD

Rettegtem ettől a visszatéréstől. Őszintén. Nagyon szeretnék ugyanúgy rajongani a lányokért, mint régen, de már hosszú évek óta nem adtak ki semmit, ami kedvemre lett volna. Utoljára a Hoot volt az, amit szerettem - ez biztosan sokat elárul. Most pedig, van egy olyan erős érzésem, hogy a lányok utolsó lemezét hallhatjuk. Ne legyen igazam, de tényleg úgy vélem, hogy nem is olyan sokára hallhatjuk a híreket, miszerint búcsút intenek nekünk. De nem akarok ennyire előre haladni, lássuk inkább mivel tértek vissza: 

Volt már olyan, hogy néztétek az új videókat, s eszetekbe ötlött, hogy én mit gondolhatok róluk? Nem? (*szipog*) Ah, oké. Persze, okés, sebaj. (xd) Akkor majd most!

Tetszhetett nekem? Ha igen, melyik? Vagy mind a kettő? Mit gondoltok?

Jó, nem húzom tovább az időt.

WTF!

Hallotátok? Retró. Ez... retró. Hallottátok? Ugye nem csak hallucinálok? (lol)

ÚR ISTEN, hát mi ez, kérem szépen! Hogy merték ezt tenni velem? Ez nem lehet igaz, nem hittem a fülemnek!

A kedvencem természetesen az All Night lett, hát hogy lehet valami ennyire jó? Nem csak totális retró dal, de még a hangok is tökéletesen hangzanak - még Hyoyeon sem zavart (ne értsetek félre, nincs bajom vele, de a hangját nem szeretem, amivel nincs is baj, hisz elvileg nem is énekes, szóval...) Mondjuk az a para táncjelenet 2.40 körül nem tudom mi akart lenni, de... elég érdekesre sikeredett.

Jó ég, az All Night All Night All Night részek, mikor együtt énekelnek, fú, csodásak! Nagyon jól hangzik, totál előre viszi a dalt. De csak ez, hanem még a refrén is. Az elsőnél mindig egy-egy ember énekel, aztán már ketten, az utolsónál már mindenki! Hát mi fokozná még jobban a dalt? Nem erről panaszkodtam az egyik előző bejegyzésemben? Talán az EXO-nál, hm igen, azt hiszem ott. Hú, nekem nagyon tetszik, beleszerelmesedtem, imádom!

Viszont.

A Holiday-ről ezt már nem mondhatom el. Érdekes lett, de valahogy nem találom a refrén ütős részét. Nem is tudom, kicsit laposabbnak tűnik. Ennek ellenére élvezhető persze, de annyira nem jön be - főleg az All Night mellett.

A klip tetszett, érdekes volt, de volt két rész, ami nagyon zavart:

Ennél a jelentnél vagy nagyon rossz a vágás, vagy... ne is tudom. Annyira darabosnak tűnik az egész, hogy rossz nézni.

(Szorri, nem volt erőm normálisan kivágni, így a YT videót használtam.) Ott lenn, a két apján... látjátok azt a fekete csíkot? Hát mi a fene ez? Olyan, mintha a videó képsávja elmozdult volna, de annyira, hogy már csak az alap feketeség látszana. Nagyon hülyén néz ki... mintha valemi kezdő videós rakta volna össze azt a részt. (Az elején még meg is értettem, pont egy olyan résznél jön, ahol nem kellene...wtf?)

Viszont, a hangok nagyon jók! Tiffany kifejezetten remekül teljesít, ez a stílus nagyon jól illik a hangjához! 

De itt van nekünk egy egész album! Hallgassuk meg!

Khm. Mi ez? Mi a franc ez? Hogy merik ezt tenni velem? Ugye ti is halljátok... ott a FAN, nem tudom mikor hallottam ennyire jó SNSD dalt utoljára. Hát ez valami csoda! Jó ég, remek a szerkezete, pont a stílusom, minden remek. (meghaltam). Aztán a One Last Time. Oké, hivatalosan is végem. Az It's You, a  Love is Bitter, a Light Up the Sky...

Ez egy nagyon, tényleg nagyon szép album lett. Nem tudom, tényleg nem emlékszem mikor szerettem ennyire egy SNSD albumot utoljára. Megdöbbentő élmény volt ismét jó érzéssel rákattintani az ismétlés gombra. Komolyan, hallgassátok meg, megéri!

All Night:

10/10

Holiday:

10/7

Az album:

10/10 +1 

(retró gyerekek, retró! - rossz évtizedben születtem... De a rossz évszázadba is - a BTS könnyekre fakaszt - lol. Kínos, hogy viccesnek érzem magam. Még szánalmasabb, hogy remélem értékelitek a béna viccem.)

Most pedig következzenek az urak! :) 

N.FLYING

Nem vagyok rajongó, nem is tudok sokat a srácokról - ettől függetlenül nyomon követem őket (oké, kit nem?). Eddig nem nyűgöztek le túlzottan, de persze mindig adok esélyt mindenkinek, szóval, lássuk: 

진짜가 나타났다! Így van, az Igazság felszínre bukkant - nagyon ostoba voltam, hogy nem merültem el hamarabb a fiúk zenéjében, mert ez... Ez kérem szépen, k.va jó!
Csak ámulok. A dal, a szöveg, a hangok és a videó is páratlanul jól sikerült. Nem csak kellemes, nem csak jó, de kiváló! Szórakoztató, minden egyes oldalról nézve. Őszintén szólva, nem tudom mit tehetnék még ehhez hozzá. A hét kedvence - és az év végi listán is esélyes szereplő. 
Hallgassátok meg az albumot is, megéri, nem is kicsit: ITT  Minden egyes dal kifogástalan - nem tudom elképzelni, hogy ezt valaki ne szeresse. Őszintén meglepődnék. 
사랑에 빠졌어요!
Amúgy... a rap rész csak szerintem idézi Zico-t? Lehet, hogy csak beképzelem, de engem erősen emlékeztet rá. (Ettől függetlenül r.hadt jó lett.)

A dal:  10/ 10 + 5 Az album:  10/10

JJ PROJECT

Oké, ismételten elmondhatom, nem vagyok rajongó - még GOT7 sem. Eddig a GGG című dalukon kívül egyet se tudtam megszeretni. Nem tudom miért van így, mindig erősen próbálkozok, de sajnos nem jártam még sikerrel. 
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem nagyon meglepett, hogy a JJP visszatért. Mármint, erre nem számítottam, úgy, soha. Azt hittem, hogy csak a debüt előtti kis projekt volt ez, ahogy azt a neve is mutatja - de ezek szerint nem... Nem nagyon értettem a lényeget a visszatérésben, de természetesen megnéztem: 



Hát igen, nem nagyon értettem miért kellett visszatérnie a fiúknak... és most se tudom, hogy mit mondjak. 
Ugyanis, ez annyira jó, hogy a szavaim magamra hagytak, s épp a lelkem törött darabkáit ragasztgatják össze - a Girls Day lányok cipőjéről leszedett ragasztószalaggal khm, csóró vagyok na.  Ez a dal több mint jó. Minden szempontból remekmű, a hangzás, maga a dal, a fiúk, a szöveg, még a klip is. Nem tudom mit kellene mondanom... Tényleg nem tudom mit mondhatnék - ha nem értitek, akkor hiába dicsérem halálra, akkor sem fogjátok szeretni. Nos, megszületett a csoda, a JYP fiúk első olyan száma, ami első hallásra elnyerte a tetszésem, és rajongóvá tett. Talán szomorú, de sokkal jobban tetszett, mint eddig bármelyik GOT7 dal, vagy akár 2PM. (Day6 nem számít, ők nem együttes - és JYP-nek köze nincs hozzájuk, ha reálisan nézzük).
Ez a dal gyönyörű, és olyan problémával foglalkozik, ami mindenkit - itt főképp a fiatalokat - érint. Nagyon szép! Ezt a hangulatot pedig a klip is teljes mértékben visszaadja. Egy nagyon egyszerű retró videó (mi van már, mindenki meghallgatta a kérésem?), ami valahol szörnyen nosztalgikus, a gyermekkorunkat idézi fel, szemben azzal, amiről a dal maga is szót ejt - választani kell, akkor is, ha fogalmunk sincs mi vár ránk. Gyönyörű!

De az egész album az: 



Minden egyes dal remek - a szövegük is (!) kiemelkedően erős. Tudom, külön kellene kezelnem a G7 dalokat és ezeket, de valahogy nem vagyok képes rá igazán. Annyira szeretnék tőlük is ilyen remek albumot hallani, hogy végre a megszerethessem őket, hisz tudom, nem a tehetségükkel van a gond. Hát, majd meglátjuk. 
Azonban, bármennyire is jó ez a dal, félelmetes mennyire kicsi a nézettsége. Tényleg ennyivel jobban számít a szexi csípőtekerés és a kacsingatás? Nem értem. 

A dal:  10/10 + 3 (szöveg!) Az album:  10/10

WINNER

Hm, nagyon kíváncsi voltam rájuk. Kimondhatatlanul. Alapvetően nem szeretem a bandát - nem szerettem. A dalaik nem voltak nekem valók, egészen a Really Really megjelenéséig. Na azt imádom még most is. Lássuk hát, most mit hoztak:





Mi a fa-faragás! Úgy érzem kegyetlen támadás áldozata lettem. 

De komolyan. Én. Ezt. Imádom.

Hát most őszintén, hogy lehet ezt nem szeretni? Halljátok a Love Me Love Me refrénjének retró hangzását? Most... mi történt? Miért gyárt mindenki ilyen dalokat? A LMLM teljesen levett a lábamról, sokkal jobban szeretem, mint az ISLAND-et, mérföldekkel. Az a refrén, az a hangzás, Uram segíts, nem kapok levegőt! 
Egy kis megjegyzést, ha szabad: 


Ez a legfélelmetesebb bőrszín, amit valaha láttam. Annyira fehérre van mázolva szegény gyerek (Istenem, bocsánat, nem tudom a nevét), hogy szó szerint megijeszt. 

Na itt bezzeg már látszik a bőrszíne - amivel semmi baj (sztem még koreai szemmel sem...), szóval nem is értem ezt az egészet. Oké, megszoktam, hogy fehérebbnek (betegesen) ábrázolják őket, de itt még a fényekkel is úgy rájátszottak, hogy azt hittem kiesik a szemem. 
A LMLM nagy kedvencem lesz, egyszerűen nem tudom lekapcsolni, újra és újra hallgatom, remekül sikerült. Az ISLAND is jó lett, de kicsit a populárisabb oldalukat mutatja (ezzel nincs semmi baj), ám mint tudjuk, bele vagyok halva az olyan hangzásba, amit a LMLM is hoz, szóval nem tudom annyira szeretni, mint kellene.

Nem tudom, hogy van-e esélyük nyerni vagy sem, de szurkolok nekik! :) 

LMLM: 10/10 + 2
ISLAND: 10/9

Ennyi lenne mára! (És sikerült befejeznem még ezen a héten, remek, nem csúsztam!) Ti mit gondoltok? 
A véleményeket várom, mint mindig! :)