Sziasztok! Ma ismét egy klip elemzését hoztam nektek. :) Ezúttal a Kontrol lenne, amiről beszélni szeretnék. Nem lesz túl hosszú, de... lássunk is neki!
Mikor először hallottam a dalt, és láttam a videót, nagyon erős érzéseket ébresztett bennem. Nem csak azért, mert tagadhatatlanul gyönyörű, hanem azért is, amit automatikusan a képsorok mögé képzeltem. Sajnos ez a túlmagyarázó tulajdonságom már gyerekkorom óta bennem él, így néha sokkal többet képzelek egy-egy dolog mögé, mint ami ott van. Ám ez a szép a művészetben, hogy nem létezik olyan, hogy rossz válasz! A legfontosabb, sőt talán az egyetlen fontos dolog az, hogy érezzünk valamit az adott dologgal kapcsolatban. Nos, Sunggyu szólódala, a Kontrol, elérte ezt, mert mikor első alkalommal néztem meg a klipet, majdnem könnyeket csalt a szemembe.
Amikor
kijött a videó, szinte futótűzként terjed a hír, hogy a férfi
a komptragédia egyik áldozatának – aki köztudottan rajongó
volt – emlékére készítette a klipet. Ezzel nem értek egyet.
Nem, nem is az, hogy nem értek egyet, inkább azt mondanám, hogy
nekem ez még csak eszembe sem jutott. Így utólag belegondolva ez
is egy remek értelmezése lehet, de őszintén szólva, ezt nem
érzem olyan közel magamhoz, mint a saját verziómat. És ez így
természetes. Az énekes egyébként tagadta, hogy a történtekhez
köze lenne a videójához, de annyit mondott, hogy neki is tetszik
az elgondolás – ám ő maga nem ezt akarta kifejezni vele.
Tehát, következzen
a Kontrol, avagy amit én gondolok róla!
Először is, a
nyitó képsorok:
Két kisgyereket látunk egy pici akváriummal, és két kicsit aranyhallal, és egy pici házzal. Ez a mi kiindulópontunk is. Mit csinálnak a gyerekek? Teletömik különböző játékokkal, mindenféle dologgal, ami csak egy kisfiút és egy kislányt foglalkoztathat, ami kitölti az életüket. Vegyük azt, hogy ez a pici akvárium az ő képzeletbeli világuk, ők maguk pedig a két kicsi aranyhal, akik odalenn élnek abban a házban, a rengeteg játékkal.
A következő amit látunk: egy nagy aranyhal és Sunggyu.
Itt most szót kell ejtenünk arról, hogy mit is tudunk az aranyhalakról. Ha eszünkbe jut ez az állat, mire gondolunk egyből? A Némón kívül, természetesen. Sokan mondják, hogy ezeknek az állatoknak, és úgy általában a halaknak "rövid az esze" - nem csak nálunk, de Koreában is. Ha azt vesszük, hogy felváltva mutatják ezt a halat és a férfit, aki úgy tűnik, hogy küszködik valamivel, felmerülhet bennünk, hogy ez bizony egy párhuzam. Ezt most ne úgy értsük, hogy "rövid az esze", hanem úgy, hogy küszködik az emlékeivel, amikre talán nem is akar visszaemlékezni, vagy egyszerűen nem képes rá...
A képen látható felirat annyit tesz, hogy "szálloda, fogadó", de azokból is a nagyon olcsó fajta. És ha jól megnézzük a képeket, a benső tér se valami bíztató. Itt élne főszereplőnk?
A férfi megérkezik egy furcsa helyre. Mégis mi lehet ez? Három (kettő, formától függően) találkozásánál járunk, egy zsákutcában, ami furcsán otthonosnak tűnik egy átlagos zsákutcához képest, nem igaz?
Itt ismét azt a furcsa képet láthatjuk, ahol a férfi mintha, majdnem fájdalmasan, küszködne valamivel. Úgy vélem, hogy emögött a rég elnyomott emlékek állnak, melyekkel azóta is küzd. Ki tudja mióta nem járt ezen a "helyen". Ekkor kezd el a kamera forogni, szinte szédítően - pont ezt érezheti a férfi is, ráadásul ez valami másra is utal. De először is lássuk, hogy milyen képet is kapunk, amint a kamera megnyugszik egy kicsit.
Úgy tűnik, hogy a férfi tűnik fel előttünk, egy hölgy társaságában. Nos, ezzel nem értek egyet. Figyeljük csak meg őket! A ruházatukat, a tárgyakat amiket magukkal hoztak, a viselkedésüket és az arckifejezésüket. Ezek nem felnőttek, hanem gyerekek. Azok a gyerekek, akik a videó elején telepakolták az akváriumot azokkal a játékokkal. Mi felnőttek képében látjuk őket, pusztán azért, hogy tudjuk kiről van szó, és hogy ne legyen annyira sokkoló a történet - Sunggyu ezzel az emlékkel küszködött, mely róla és a húgáról szól. Arról, ami gyermekkorukban történt velük. Valami szívszorító dologról.
Ha szépen megfigyeljük a gyerekeket - egyébként zseniális színészi képességeket láthatunk -, észrevehetjük, hogy mennyire ijedtek mind a ketten. Ennek ellenére...
...mikor Sunggyu rápillant a húgára, azonnal megfogja a kezét. És itt, tisztán éreztem a mozdulaton a testvéri szeretet. Nem volt romantikus, semmi ehhez hasonló, sokkal inkább olyan, amit egy kisfiútól várhatunk, mikor az látja, hogy a húga nagyon fél. Mondván: ne félj, nem lesz semmi baj, én itt vagyok!
Beszéljünk kicsit arról, hogy mégis mi ez a hely. Lehetséges volna, hogy egy zsákutca? Természetesen nem. Mégis ki hagyná, hogy két gyerek fészkelje be magát a háza végébe? Láttátok mennyi ablak nézett erre a kis utcára? Tucatnyi család élhetett az épületekben. Ez bizony nem egy zsákutca, hanem az akvárium.
Nevetségesnek tűnik? Hadd mondjam el mit gondolok! Mit láttunk az akváriumban? Mindazt amit a két gyerek annyira szeretett volna. Egy otthont - pontosabban, egy boldog otthon -, játékokat, és csak egymást, kettejüket. Milyen képben is jelent meg a két kisgyerek az akváriumban - és később maga Sunggyu is, már felnőtt korában? Aranyhal képében. Két kicsi aranyhalat láttunk, ami a szememben azt jelképezte, hogy a két gyermek nagyon-nagyon szeretett volna elfelejteni valamit, s boldogan élni, együtt, csak ők ketten. S ha jól megnézitek, mikor a zsákutcában vannak, az akváriumban egy hal sincs. Mert ők a halak.
Úgy vélem, hogy ez a zsákutca csak egy jelképe annak a képzeletbeli világnak, amit a két gyermek hozott létre. Mégis miért gyártanak ilyet a gyerekek? Nem gyártanak, csak akkor, ha boldogtalanok és el akarnak menekülni. Két ennyi idős gyermek mégis mi elől akarna elmenekülni? A szüleik elől? Erős a gyanúm, hogy igen, előlük... Ebbe most azt gondoltok bele amit akartok, de biztos vagyok benne, hogy tudjátok mire gondolok.
Tehát itt tartunk. Sunggyu nem szó szerint jött el erre a helyre, egyszerűen visszaemlékezett arra, amit ketten, ő és a húga éltek át. Ezt jelképezi a kis doboz is amit kinyit. Egyből elözönlik a képek a kishúgáról.
A felirat: "A hely, ahová el akarok menni."
A felirat: "Dolgok, amiket szeretnék."
Felirat: "Ruhák, amiket hordani szeretnék."
Tipikus dolgok, amiket kislányok csinálnak. Ha valaki már felnőtt, ritkán viselkedik így. Viszont gyerekként hajlamosak vagyunk ilyenekről ábrándozni, én például nagyon sokat csináltam ilyesmit, mikor kicsi voltam. Ugyanezt! Újságokban nézegettem, hogy milyen ruhákat akarok felvenni, hová szeretnék elmenni, milyen jó lenne, ha ez meg az az enyém lehetne. Talán emiatt, de egyből az jutott eszembe, hogy ez a viselkedés egy kisgyerekre vall. Ami pedig most jön, még inkább.
Mégis mi ez? Egy nyíl mutat arról az újságcikkről, melyhez az írta: a hely, ahová el akarok menni, egy apró házacskára (akvárium!). Nézzük meg, mi van a házban! Pusztán két szoba - milyen keveset is látnak a gyerekek a világból! -, egy nappali szerűség és egy hálószoba. Jól nézzétek meg a hálószobát! Mit láttok? Egy emeletes ágyat. Mégis kik alszanak emeletes ágyon? Testvérek. Soha, egyszer sem hallottam még, hogy bármi másra használtak volna egy emeletes ágyat. Mellette két apró póni, amin egy-egy baba lovagol. Egy lány és egy fiú.
Mit jelent? A lány a tengeren túlra szeretett volna eljutni - vagy legalábbis a tengerhez -, ahol együtt élhetett volna a testvérével. A tenger bárhogy is nézzük, a szabadság jelképe, mindenütt. El sem tudom képzelni, hogy miféle életet élhettek a valóságban.
Mit jelent? A lány a tengeren túlra szeretett volna eljutni - vagy legalábbis a tengerhez -, ahol együtt élhetett volna a testvérével. A tenger bárhogy is nézzük, a szabadság jelképe, mindenütt. El sem tudom képzelni, hogy miféle életet élhettek a valóságban.
Most nézzétek ezt a testtartást és arckifejezést! Tipikus kisgyermek. Mintha még csak fel se érné az asztalt...
Ezután láthatjuk ahogy elővesznek két babát, talán megbeszélve, hogy melyik kié legyen. Ezek gyerekek... Tényleg gyerekek. Gyerekek egy álomvilágban.
Egy álomvilágban, amely összetört.
Nézzük a dalszöveget:
'아무것도 묻지 않을게 나 혼자 여기 이렇게 남겨두고 왜 떠났었냐고 왜 그랬었냐고'
"Nem fogom megkérdezni, miért hagytál magamra, hogy miért tetted ezt."
Ahogy láthattuk, az akvárium összetört. Az akvárium, mely sokkal többet jelentett, mint pusztán egy üveget, azt a védelmet, ahová a gyerekek bújtak - akárki elől is kellett elbújniuk. Ez pedig, talán Sunggyu hibája volt. Annak ellenére, hogy próbálta megvédeni a húgát, nem tudta. Ki tudja mi történt vele...
A dalszöveget már az első perctől fogva más szemszögéből láttam. Mindig is úgy gondoltam, hogy úgy tűnik, mintha a húg szavait hallanánk, végig.
Mit látunk, miután összetört az akvárium? Látjuk a lányt elsétálni. Nekünk - Sunggyunak hátat fordítva, szinte botladozva halad valamerre. Ha jól megfigyeljük a képet, akkor láthatjuk, hogy erősen szemcsés - ez köti össze a két jelenetet, hisz a következő képen láthatjuk, hogy a fiú ott volt, tudta, hogy a lány elmegy, vagy inkább eltűnik. Ő maga kétségbeesetten fordul el, s tűnik el a sötétségben. Talán ez volt az a pont, ahol nem akart többé emlékezni.
Ezt követően látjuk amint Sunggyu halad előre, egyenest a tenger felé. Ezt sem kell teljesen komolyan vennünk, mert nem történik meg a valóságban.
Mikor megérkezik, a parton találja a kishúgát, vizesen - összetört akvárium, kiloccsanó víz -, majd átnyújtja neki az akváriumból kiszedett kis házacskát. (Ha jól megfigyelitek, korábban ez is eltört, mikor leesett az üveg!) Erre mindig is úgy gondoltam, mint arra a cselekedetre, amit a férfi szerint meg kellett volna tennie, de soha nem tett. El kellett volna vinnie a húgát a tengerhez, s egy apró házban élnie vele, boldogan. De ez, sajnos nem történt meg.
A lány elfogadja a kis tárgyat, talán megbocsátva mindazt ami történt, ki tudja. Ám szerintem ez az arc, nem kifejezetten boldogságot sugall - hisz lehet-e ilyesmit megbocsátani...saját magadnak?
Összességében ennyit tudnék elmondani. Amikor először láttam, nagyon sokkolt a dolog. Nem tudom, hogy mennyire volt érthető amit közölni szerettem volna. Lehet, hogy zavaros volt, lehet hogy hülyeségnek vélitek, de én mindig is ezt gondoltam.
Két kisgyerek története, akik nem akartak semmi mást, csak boldogan élni...
Osszátok meg velem mit gondoltok! :) Legyen szép napotok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése