Ez minden, amit mondanod kell?
Ez minden, amit mondani akarsz?
Boldognak tűnök a szemedben?
Úgy nézek ki, mint aki jól van?
Nem kellene ismerned engem?
Már rég eltávolodtunk egymástól.
Egy szomorú dalt hallgatok,
A takarók alatt megbújva.
Addig sírok, míg el nem fogynak a könnyeim,
Mert megsebzett az eltűnőben lévő szerelmünk.
Kedvesm, mi ketten...
Mintha semmi sem történt volna,
Mosolyogsz és boldognak tűnsz.
A szomorú dal, amit a takarók alatt hallgatok,
Elrejti a zokogásom hangját.
A számmal nemet mondtam, míg a szívem igent.
Azt hiszem még mindig szeretlek,
Ami még mindig nagyon fáj.
Mi ketten már régen eltávolodtunk egymástól.
Mit akarsz?
Csak magadra tudsz gondolni.
Nincs mit mondanod, az arcod kifejezéstelen,
Ami kegyetlenebb, mintha bármit is mondanál.
Felejts csak el mindent, miért nem tudod?
Hagyj el, s találj valaki sokkal jobban!
Mi ketten már rég eltávolodtunk egymástól.
Menj messzire!
Úgy érzem, mintha vaskos ködön keresztül sétálnék.
Zenét hallgatok a takaró alatt,
És kitörlöm a nevedet.
A szomorú dal, amit a takarók alatt hallgatok,
Elrejti a zokogásom hangját.
A számmal nemet mondtam, míg a szívem igent.
Azt hiszem még mindig szeretlek,
Ami még mindig nagyon fáj.
Mi ketten már régen eltávolodtunk egymástól.
Könnyek maszatolják össze az arcom,
Észre sem vettem, mennyire összezavarodtam.
Még a magányos Hold is szomorúbbnak tűnik ma este.
A szomorú dal, amit a takarók alatt hallgatok,
Elrejti a zokogásom hangját.
A számmal nemet mondtam, míg a szívem igent.
Azt hiszem még mindig szeretlek,
Ami még mindig nagyon fáj.
Mi ketten már régen eltávolodtunk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése