Magányos éjszakák, a sötét sem akadályoz meg, hogy felidézzelek.
A hullámok hangjával sodródok.
Az emlékeim visszatérnek oda, ahol együtt voltunk - nem is olyan messze.
Minél több idő telik el, annál jobban hiányzol.
A hangod, a halk lélegzeted.
Hallak, érezlek.
Nem láthatlak, de hallom a hangod, mikor behunyom a szemem.
Nem találom a halk nevetésed a világ milliónyi zaja közt.
Csak annyiról kell megbizonyosodnom, hogy jól vagy!
Valaki, valaki szeret téged...
Valaki.
Téged érezlek az esőben, mely rám hullik,
Nem esnél egy kicsit hevesebben, hogy elmoshasd a bonyolult érzéseimet?
Figyelj, valahol nem is olyan messze,
Itt állok, ugyanazon a helyen, rád gondolva.
Hallak, érezlek.
Nem láthatlak, de hallom a hangod, mikor behunyom a szemem.
Nem találom a halk nevetésed a világ milliónyi zaja közt.
Pedig csak ez adna nyugalmat.
Itt vagyok!
Kíváncsi vagyok hogy érzed magad,
De az összes apró nyomod eltűnt már,
A zajban elveszítelek, mi körül vesz.
Talán csak a szél zúg, de mintha hallottalak volna egy pillanatra!
Megtorpantam, hisz úgy érzem, mindez csak álom.
Csak egy ködbe veszett senki vagyok.
Kérlek tudd, valaki szeret téged.
Nem kapaszkodhatok beléd, csak az emlékedbe.
Bár nem vagy mellettem, bennem élsz,
Behunyom a szemem - valaki szeret téged.
Egyre csak számlálom a számtalan napokat.
Remélem boldog vagy, bármerre is jársz.
Hallak, érezlek.
Nem láthatlak, de hallom a hangod, mikor behunyom a szemem.
Nem találom a halk nevetésed a világ milliónyi zaja közt.
Csak annyit kell tudnom, jól vagy-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése