Mindig így volt,
Azt mondtad, szeretsz.
Hát miért mész most el?
Még ha nem is volt mit adnom neked,
Jobban szerettelek, mint bárkit.
Miért nem tudod? Csak én éreztem így?
Most már mindegy hányszor hívlak, vagy kapaszkodok beléd, te nem jössz vissza.
Én így töröllek ki téged.
Szóval ma ismét...
Belefáradtam, hogy visszafogjam magam,
A könnyeim hullanak, nem állnak el,
Idáig bolond módjára szerettelek.
Még ha nem is vagyok csinos,
Azt mondtad gyönyörű vagyok,
Mért változott meg minden? Csak én éreztem így?
Most már mindegy hányszor hívlak, vagy kapaszkodok beléd, te nem jössz vissza.
Én így töröllek ki téged.
Szóval ma ismét
Ismét, míg rád gondolok, kiürítem a poharam,
Belefáradtam, hogy visszafogjam magam,
A könnyeim hullanak, nem állnak el,
Idáig...
Teletöltöm a poharam, kiürítem a poharam,
Míg téged szólongatlak, akár egy bolond.
Teletöltöm a poharam, ismét rád gondolok.
Kiürítem a poharam, belefáradtam, hogy visszafogjam magam,
A könnyeim hullanak, nem állnak el,
Egész eddig...
Teletöltöm a poharam, ismét rád gondolok,
Kiürítem a poharam, s bár erősen próbáltam visszafogni őket,
A könnyeim hullanak, nem állnak el,
Egészen eddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése