Ha így mosolyogsz rám,
Nehéz nem éreznem semmit!
Már ki tudja mennyi kávét ittam,
Hát miért érzem úgy, hogy álmodok?
Ha a barátaim látnának, biztosan gúnyt űznének belőlem,
Nem vagyok hozzászokva ehhez,
De előtted mintha valaki más lennék!
Igazságtalan! Ennyire önző vagy?
A szemeid, az orrod, az ajkaid!
Hogy lehet, hogy egyre csinosabbak?
Igazságtalan vagy, elég legyen!
Veszélyes vagy, veszélyes. Lassítsunk!
Ha már amúgy is tudod,
Ne játszadozz velem!
Egyre jobban beléd esek,
De ha tovább játszol, túl kegyetlen lesz minden.
Most le fogok lassítani!
Ha a barátaim látnának, biztosan gúnyt űznének belőlem,
Nem vagyok hozzászokva ehhez,
De előtted mintha valaki más lennék!
Igazságtalan! Ennyire önző vagy?
A szemeid, az orrod, az ajkaid!
Hogy lehet, hogy egyre csinosabbak?
Igazságtalan vagy, elég legyen!
Veszélyes vagy, veszélyes. Lassítsunk!
Hiába kérdem magam, miért vagyok ilyen,
Őszinte ok helyett csak reszketeg érzésekre lelek.
Semmi más nem számít, ismét rád gondolok!
Tudom, ez fura, de ne mondj semmit, csak figyelj!
Igen, igazságtalan vagyok. De ennyire önző is?
A szemeid, az orrod, az ajkad!
Én akarok az egyetlen lenni, aki rád pillanthat,
Hát ilyen telhetetlen vagyok?
Tudom, igazságtalan vagyok,
De őszintén megmondom, még egy kicsi és veszélyessé válok!
Kedvesem, légy az enyém!
Minden nap együtt kávézunk!
Kedvesem, légy az enyém!
Minden este hosszan telefonálunk!
Kedvesem, légy az enyém!
Itt az ideje, hogy velem légy!
Oh, kedvesem, essünk szerelembe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése