[Dobi kérésére]
Elmész. Igen, végre rájöttem, hogy semmit sem érek nélküled. Hibáztam, bocsáss meg!
A szívem megtört, akár az apály,
Reszket, akár a szélvihar,
A szerelmem úgy tűnt el, mint a füst,
Mégsem törölhetem ki, mert tetoválásként kapaszkodik belém.
Sóhajtok egy mélyet, a föld pedig megremeg,
A szívem füsttel teli.
Igen, azt hittem egy napot sem tudok élni nélküled,
De egész jól megy ez egyedül is.
Soha nem felelsz a hívásokra,
Még ha azt kiáltom is, hogy "hiányzol". A remény hiábavaló.
Mi van azzal a másikkal? Könnyekre fakasztott?
Látsz még engem, vagy teljesen elfedtél?
Rosszul vagyok, hogy még a közeledben sem tudok lenni, beszélni sem tudunk.
Ma este is egyedül vagyok, próbálva kitörölni az emlékeket.
Vissza se nézz, csak menj!
Ne keress többé, élj boldogan!
Nem bánom, hogy szerettelek, hát csak a szép emlékeket tartsd meg!
Valahogy majd kibírom,
Valahogy majd sikerül.
Boldognak kell lenned!
Napról napra halványulsz...
Még ha egymásba is futunk,
Tégy úgy, mintha nem láttál volna, menj tovább!
Ha továbbra is az emlékek járnának a fejemben,
Titokban téged keresnélek mindenhol.
Légy vele mindig boldog, ne gondolj semmi másra!
Ha így lesz, semmit sem kell bánnom.
Ahogy a fehér felhők a kék égen - igen, mosolyogj, mintha minden rendben lenne!
Vissza se nézz, csak menj!
Ne keress többé, élj boldogan!
Nem bánom, hogy szerettelek, hát csak a szép emlékeket tartsd meg!
Valahogy majd kibírom,
Valahogy majd sikerül.
Boldognak kell lenned!
Napról napra halványulsz...
Remélem a szíved megnyugvásra lelt, miután elhagytál,
Feledj el, s lépj tovább!
A könnyek felszáradnak majd a napok múlásával.
Ha soha nem találkoztunk volna, most nem éreznék fájdalmat,
Az ígéret, miszerint örökké együtt leszünk, mára csak emlék.
Imádkozni fogok érted.
Vissza se nézz, csak menj!
Ne keress többé, élj boldogan!
Nem bánom, hogy szerettelek, hát csak a szép emlékeket tartsd meg!
Valahogy majd kibírom,
Valahogy majd sikerül.
Boldognak kell lenned!
Napról napra halványulsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése