A hajnal még mindig nem ért el,
A csillagokkal fénylő útra, melyen járok.
A föld melyen lábaim taposnak, egyre keményebbé vált,
Lábnyomokat hagyok magam után, elmesélve a történetem.
A keleti ég alatt, a lábam alatt hagyom őket,
Majd felemelkedünk, egyként emelkedünk fel.
Egyként fogunk felemelkedni.
Egyként emelkedünk fel.
A Nap melege megérinti a földet,
Mint te, ki melegen ölelsz engem,
Tőled kaptam e fényt, így mindent eláraszthat a fényesség,
Ezen az úton, min mi járunk.
Egyként fogunk felemelkedni.
Egyként emelkedünk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése