Rajtam kívül mindenki...
Rajtad kívül mindenki...
Nem tudok túljutni rajta.
Kérlek mondd, hogy nélküled is rendben leszek.
Mintha minden megállt volna,
A sikátor sötétséggel telt.
Ahogy a szívem, miután elmentél.
Még a tovaszálló szél is sebeket halmoz.
Mikor ér már véget ez a kegyetlen vágyakozás?
Soha nem kellett volna találkoznom veled,
Nem tudom elfeledni a szépséged.
Olyan vagyok, mint a virág ami elveszítette az illatát.
De mire jó a megbánás? Már rég elmentél.
Ne nevettess,
Ne csinálj úgy mintha te lennél az egyetlen aki szenved a fájdalomtól.
Amúgy is mindig egyedül voltam,
Nem tudok érted tenni semmit.
Ne nevettess,
Ne is mondd, hogy szerettél, rosszul vagyok a sajnálkozásodtól.
Oh kedves, mindenki boldognak látszik rajtam kívül,
Mindenki jól érzi magát rajtam kívül.
Soha nem kellett volna találkoznom veled, soha.
Most már bánom.
Nem vagyok képes elaludni,
Csak kifelé bámulok az ablakon.
Az elhaladó párok megragadják a tekintetem.
A szemeim szánalmasan vörösek minden alkalommal, amikor eső közeleg.
Mindig azt mondtad:
"Imádom az eső hangját" - csak ez jár a fejemben.
Magam előtt látlak, gyűlöllek.
Sírok majd nevetek, megannyiszor egy nap.
Ne nevettess,
Ne csinálj úgy mintha te lennél az egyetlen aki szenved a fájdalomtól.
Amúgy is mindig egyedül voltam,
Nem tudok érted tenni semmit.
Ne nevettess,
Ne is mondd, hogy szerettél, rosszul vagyok a sajnálkozásodtól.
Oh kedves, mindenki boldognak látszik rajtam kívül,
Mindenki jól érzi magát rajtam kívül.
Soha nem kellett volna találkoznom veled, soha.
Most már bánom.
Hagyj magamra, hagyj egyedül!
Az elutasított szívem szenved,
Akár ez az utca, mi kiürült.
Én maradtam egyedül, küzdök, próbállak elfeledni.
Oh kedves, mindenki boldognak látszik rajtam kívül,
Mindenki jól érzi magát rajtam kívül.
Soha nem kellett volna találkoznom veled, soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése