Rám pillantasz, elfordulsz, majd elmosolyodsz,
Azt hiszem ezt egy tiszta jelnek vehetem.
Még ha ez csak egy véletlen egybeesés is, nekem elég.
Azt hiszem biztos lehetek a dolgomban.
Olyan vagy, akár egy fantáziakép,
Minden nap majd elégek, egyre csodásabbnak látlak.
Már majdnem megérintelek,
De minél közelebb kerülök, annál távolabbra sodorlak.
Beleszédülök!
Tegnap mintha az enyém lettél volna,
Akkor miért vagy ilyen hűvös ma?
Nem lehet, tudom az okot, mégis a csapdádba esek.
Nem tudok megállni, kérlek vigyázz, nem tudni mi lesz a vége.
Te is ezt érzed?
A kínos beszélgetéseink egyre gyarapodnak.
Még ha csak egy véletlen egybeesés is, nekem elég.
Még ha tévedek is, képes leszek rá!
Megőrülök, megőrülök érted!
A magasba emelsz, majd letaszítasz a mélybe. A kezeid közt szorongatsz.
Én legyek aki elkap téged, vagy hagyjam, hogy te kapj el engem?
Tudom, hogy taktikázol, mégsem tudok elmenekülni.
Tegnap mintha az enyém lettél volna,
Akkor miért vagy ilyen hűvös ma?
Nem lehet, tudom az okot, mégis a csapdádba esek.
Nem tudok megállni, kérlek vigyázz, nem tudni mi lesz a vége.
Van egy kis hely a szívedben számomra?
Már majdnem felértem a csúcsra,
Mikor te a mélybe löksz.
A szerelem ilyen ördögi lenne?
Belefáradtam ebbe a játékba.
Egy áldozat vagyok, s még mindig arra várok, hogy elkapj.
Egy óriási kérdőjel vagy számomra.
Szeretnék tisztázni mindent.
Akarom, azt akarom, hogy boldog véget érjünk.
A felvillanó mosolyog szíven döf,
Aztán ismét összeszedi az összetört darabokat.
Nem tudom használni, de elcsendesíteni sem.
Még mindig várok a filmbe-illő befejezésre.
Tegnap mintha az enyém lettél volna,
Akkor miért vagy ilyen hűvös ma?
Nem lehet, tudom az okot, mégis a csapdádba esek.
Nem tudok megállni, kérlek vigyázz, nem tudni mi lesz a vége.
Szeretnék egy boldog befejezést.
Mint a filmben amit tegnap láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése