Egy különösen sötét éjen,
A szerelem meglovagolja a holdfényt, majd csendesen alászáll,
Elrabolva a szívem, mely a sötétben lüktet.
Mindig a szemeim előtt ragyogsz.
Hogy tudtad ezt elérni?
Te jársz a fejemben,
Keresztül süvítve a tapintható sötétségen.
Meg foglak védeni, így ez az érzés nem fog kárba veszni.
A holdfény is ott ragyog ahol Te jársz,
Feléd rohanok, s a karjaimba szorítalak.
A holdfény ragyog ezen az éjen,
Így láthatjuk a végét.
Mint a ragyogó holdfény,
Mosolyogj rám, csak ennyire van szükségem.
Mint az éjszakai fény, mint a holdfény.
Ezen a holdfényes éjen, képes vagyok elérni téged.
Ne mondj semmit,
Engedély nélkül jöttél hozzám,
Csendesen álomba zuhantunk, hát ne is ébressz most fel,
Míg a Nap el nem jön féltékenyen.
Kapaszkodjunk egymásba.
Ne tűnj el ilyen hirtelen,
Addig ne, míg a reggel el nem jön.
A holdfény is ott ragyog ahol Te jársz,
Feléd rohanok, s a karjaimba szorítalak.
A holdfény ragyog ezen az éjen,
Így láthatjuk a végét.
Ha nem ismernéd a szívem,
Felnézek a Holdra, s bevallom mit érzek.
Felkiáltom az éjszakai égre: Szeretlek!
Így már tudni fogok, mit rejt a felrobbanni készülő szívem.
A holdfény is ott ragyog ahol Te jársz,
Feléd rohanok, s a karjaimba szorítalak.
A holdfény ragyog ezen az éjen,
Így láthatjuk a végét.
Mint a ragyogó holdfény,
Mosolyogj rám, csak ennyire van szükségem.
Mint az éjszakai fény, mint a holdfény.
Ezen a holdfényes éjen, képes vagyok elérni téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése