Elérted, hogy elveszítsem az eszem
Elérted, hogy elveszítsem az irányítást
A hosszú és vastag szemceruzám ma még izgalmasabb,
A vörös szebb mint a fekete, az arany jobb lesz mint az ezüst ma este.
Próbálom elrejteni a szánalmas énem,
De minél inkább igyekszem, annál több könnyem csordul ki.
Mond miért?
Szeretnék hűvös lenni, hisz elveszítettelek,
De a könnyeim kibuggyannak, mit tegyek?
A kirakatban figyelem a tükörképem, mely ma még szomorúbbnak néz ki.
Akár a manöken, ki a kirakatban rekedt, s akkor is mosolyognia kell, ha fáj, ha szomorú is.
Még a Hold is szomorúnak tűnik,
Hiányzol.
Az emberek közül, kik az utcán sietnek valahová,
Én vagyok a legszánalmasabb.
Nem voltak túl nagy elvárásaim, mégis magányosnak érzem magam.
Nincs senki aki megvigasztalna? Nincs senki aki mellettem állna?
Nem tehetek semmit, ha rád gondolok, kicsordulnak a könnyeim.
A kirakatban figyelem a tükörképem, mely ma még szomorúbbnak néz ki.
Akár a manöken, ki a kirakatban rekedt, s akkor is mosolyognia kell, ha fáj, ha szomorú is.
Még a Hold is szomorúnak tűnik,
Hiányzol.
El kell engednem, el kell
Ha álomba zuhanok, nem fogok gondolni semmire.
El kell engednem, el kell engednem
Mikor a Nap felkel, mindent el fogok feledni,
De téged az idő múlásával sem,
Remélem boldog vagy, viszlát.
Én boldog voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése