Én leszek a lakosztályod,
Tarts egy kis szünetet, kedves.
Én leszek a lakosztályod,
Tarts egy kis szünetet, kedves.
Azt mondod, minden rendben,
De már rég tudom.
Csak a szemedbe pillantok, s tudom.
Ahogy egyre vékonyabb leszel minden nap,
Számomra csak még nehezebb.
Szörnyen festesz mellette,
Pedig te hagytál el egy jobb emberért.
Csak ma, csak egy percre,
Mosolyra akarlak fakasztani, ahogy régen.
Nem a szíved kérem,
Tudom, nem adhatod oda.
Csak nem akarlak ilyen kimerültnek látni, miatta.
Csak egy napra, nem, egy percre,
Maradj mellettem, s pihenj,
Ne gondolj semmire.
Én leszek a lakosztályod,
Kedvesem, tarts egy kis szünetet.
Hunyd be a szemeidet, s gyere kicsit közelebb,
Én leszek a lakosztályod,
Kedvesem, tarts egy kis szünetet.
Ne gondolj a holnapra,
Ne gondolj semmire!
Őszintén, őszinte leszek.
Nem illetek össze!
Igen, megértem, de csak könnyekre fakaszt!
Mellettem mindig ragyogó voltál,
Szeretnélek felébreszteni most,
Se elmondani, hogy térj vissza hozzám!
De félek, hogy túl messzire mennék,
S talán soha nem látnálak többé.
Szörnyen festesz mellette,
Pedig te hagytál el egy jobb emberért.
Csak ma, csak egy percre,
Mosolyra akarlak fakasztani, ahogy régen.
Nem a szíved kérem,
Tudom, nem adhatod oda.
Csak nem akarlak ilyen kimerültnek látni, miatta.
Csak egy napra, nem, egy percre,
Maradj mellettem, s pihenj,
Ne gondolj semmire.
Én leszek a lakosztályod,
Kedvesem, tarts egy kis szünetet.
Hunyd be a szemeidet, s gyere kicsit közelebb,
Én leszek a lakosztályod,
Kedvesem, tarts egy kis szünetet.
Ne gondolj a holnapra,
Ne gondolj semmire!
Én leszek a lakosztályod,
Ahogy az édes felhők egy percre átölelnek téged,
Úgy ölellek majd én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése