Emlékszel a Napra, mely ránk ragyogott?
A hatalmas és kéklő óceánra?
Mintha csak tegnap lett volna!
Az idő is megállt ezekben az emlékekben.
Emlékszel a napra, mikor a fehér homokos tengerparton sétáltunk?
Még a hullámok is értünk morajlottak.
Soha nem váltunk el.
(Egy, két, há)
Most, észrevétlenül tűnt el.
(Egy, két, há)
Elfáradtunk, nem tudunk visszatekinteni, s előre sem.
Menjünk el együtt, egyenest a hűs szellő felé,
Feledjünk el mindent együtt, és térjünk vissza azokhoz a pillanatokhoz!
Emlékszel a Napra, mely ránk ragyogott?
A hatalmas és kéklő óceánra?
Mintha mindez csak tegnap lett volna.
Mintha megállt volna az idő, ahogy mindig is akartuk.
Emlékezz, emlékezz!
Emlékszel a nyári estére, mikor a Nap vörösen bukott a tenger alá?
Minél sötétebb lett, annál ragyogóbbakká váltak a csillagok!
(Egy, két, há)
Figyelmen hagytuk a tengert, s csak a földet figyeltük.
(Egy, két há)
Belefáradtunk, már azt sem tudtuk nappal volt-e vagy éjszaka.
Menjünk el együtt, egyenest a hűs szellő felé,
Feledjünk el mindent együtt, és térjünk vissza azokhoz a pillanatokhoz!
Emlékszel a Napra, mely ránk ragyogott?
A hatalmas és kéklő óceánra?
Mintha mindez csak tegnap lett volna.
Mintha megállt volna az idő, ahogy mindig is akartuk.
Emlékezz, emlékezz!
Miért habozol még mindig?
Feledj el mindent s gyere velem!
Hajíts el mindent a kéklő óceán felé,
Mielőtt még késő lenne!
Emlékszel azokra az időkre a szívünkben?
A pillanatokra, melyek mintha csak tegnap lettek volna.
Emlékszel a Napra, mely ránk ragyogott?
A hatalmas és kéklő óceánra?
Mintha mindez csak tegnap lett volna.
Mintha megállt volna az idő, ahogy mindig is akartuk.
Emlékezz, emlékezz!
Emlékszel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése