Vajon tudsz egyáltalán arról, hogy létezek?
Visszanyelem a szavakat, melyek az ajkaimon táncolnak,
Ezek a szavak téged tennének meg a hibássá.
Pedig előre tudtam mindent, így nem hibáztathatlak.
Szörnyen frusztráló, a sebek egyre gyarapodnak, de én mégsem lelem meg őket.
Remek lenne, ha az emlékek is véget érhetnek, akár egy nap,
Hát miért kapaszkodok bele az alakodba még mindig?
Nem tudom kimondani, hogy hiányzol,
Inkább visszanyelem a szavakat.
Ma ismét szörnyen fáj.
A szívem, mely eddig szeretett, most fájdalmakat él át.
Nem tudlak elengedni, nem tudlak elhagyni.
Azt mondják nem kellene panaszkodnom,
De hát akkor mégis mire volt jó ez az egész szerelem?
Az embereket, akik elhagytak, nem tudom becsben tartani.
Sajnálom, de nem vagyok képes bölcs lenni, mikor szakításra kerül a sor.
Furcsa, de a szívem még mindig hevesen ver,
Mi volt olyan nehéz számodra, ami miatt el akarsz hagyni?
Nem emlékszem, hogy mikor kezdtük el szeretni egymást.
Ha egymásba fogunk futni, úgy fogsz tenni, mintha örülnél annak, hogy látsz?
Igen, ne aggódj miattam, lélegzek, még ha csak sóhajok formájában is.
Ahogy a remek időknek vége szakadt, olyanok lettünk, mint a ruhák, melyek túl nagyok?
Gyűlölöm az egészet, de nem tehetek ellene semmit,
Ez az, amin át kell esnünk.Ezen mindenki átesik,
Ezt mindenki megtapasztalja egyszer,
Milyen a kudarc és a siker.
Szeretni valakit nagyon nehéz,
Megsérülni annyira, mintha meghalnál.
Halálosan szerettél engem,
Most pedig gyűlöllek, s ez nagyon nehéz.
Bár gyűlöllek, s fájdalmat okozol,
A szerelmem a tiéd.
Nem tudlak elengedni, nem tudlak elhagyni.
Nehéz volt megszereznem téged,
Mégis könnyen engedlek el.
Bolond módra töltöm a napjaimat, nem tudok túljutni rajtad.
Nem tartottalak vissza, s nem bánom.
Hagyj magad mögött, égesd fel a nyomaimat.
Nem tudom elmondani, hogy hiányzol,
Így visszanyelem a szavaimat.
Ma ismét nagyon fáj.
A szívem szeretett, de most szörnyen fáj.
Te is így szenvedsz, mint én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése