Mindegy mennyit gondolkodok,
Azt hiszem mi nem egymásnak voltunk szánva.
Vége, nekünk ez a vég.
Minden nap téged láttalak, szerettelek.
Mindig mellettem voltál.
Egyedül vagyok, nélküled.
Hát egyedül maradtam.
Magam elé képzellek, majd elfeledlek.
Hosszú ideje sétálok az utcán, ahol ketten szoktunk.
Ha megpillantanálak, feléd rohannék és beléd kapaszkodnék.
Ha tudtam volna, hogy ez meg fog történni,
Egy távoli utat választottam volna,
Bármilyen messze is eső lett volna.
Egyedül vagyok, nélküled.
Hát egyedül maradtam.
Magam elé képzellek, majd elfeledlek.
Hosszú ideje sétálok az utcán, ahol ketten szoktunk.
Ha megpillantanálak, feléd rohannék és beléd kapaszkodnék.
Miért kellett így történnie?
Nem mondhatom, hogy bármit is sajnálok.
A napon, mikor elengedtelek,
Láttalak ugyan, de te már nem voltál képes átölelni.
Nélküled megállt a szívem,
A neved szólítom az emlékek közt bóklászva,
S újra sírva fakadok.
Az utcán, ahol ketten szoktunk sétálni,
Ha megpillantanálak, feléd rohannék és beléd kapaszkodnék.
Így hát, kérlek, ne tűnj fel előttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése