Sötétek, üresek a napjaim,
Miért engedtelek el?
Miért nehezítesz meg mindent, még akkor is, ha már nem vagy itt?
Még mindig fájdalmat okozol.
Menj el, elég legyen! El akarlak felejteni!
Nap mint nap megváltoznak a dolgok nélküled.
Kihunyt a fény a szívemben, a világ sötét színeket öltött.
Miért engedtelek el?
Ezerszer is visszajátszom azt a percet, mégsem tudom elfeledni.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Ki foglak törölni,
De akkor sem vagyok képes rá, ha százszor el is mondom.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Megpróbálok felejteni, de minden ugyanolyan. Még mindig ugyanolyan.
Napról napra rád gondolok, pedig elmentél.
Félek, hogy mit mondanál,
Így meg sem szólalok többé.
Miért engedtelek el olyan könnyen?
Ezerszer is visszajátszom a pillanatot, de minden ugyanolyan marad.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Ki foglak törölni,
De akkor sem vagyok képes rá, ha százszor el is mondom.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Megpróbálok felejteni, de...
Soha nem tudom megtenni,
Szeretlek kedvesem,
Soha nem foglak elengedi,
Mert nem akarlak elengedni.
Annyira magányos vagyok...
Szeretlek kedvesem, örökké.
Soha nem foglak elfeledni,
Úgy élek tovább, hogy csak rád gondolok.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Ki foglak törölni,
De akkor sem vagyok képes rá, ha százszor el is mondom.
Szörnyen magányos vagyok,
Bármit is teszek, magányos vagyok.
Megpróbálok felejteni, de minden ugyanolyan. Még mindig ugyanolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése