Hello, milyen rég láttuk egymást.
Hello, hogy voltál?
Érts meg, nem tudtalak megvédeni.
Hello, egy kicsit fáradt vagyok.
Hello, néha szörnyen fáj.
Melyek még neked is fájdalmat okoznak.
Még ha nincs is a világon senki, aki megértene,
A szívem kinyitja füleit a legkisebb hang felé is, mi tőled származik.
Az idő mindig gyorsan telt, s ez így is van rendben,
"Minden elmúlik" - ám, hiába ismételgetem, újra és újra...
Minden pillanatban, mikor érezlek,
Beléd kapaszkodok.
Minden nap, minden nap egyedül gyűröm le a fájdalmat.
Minden pillanatban szükségem van rád,
Még ha félre is löklek.
Mindig, mindig...
Magadhoz ölelnél még egyszer?
Kérlek, ölelj még egyszer!
Hello, kezdek hozzászokni,
Hello, kezdek közömbössé válni.
Keménynek tűnni, csak, hogy kibírjam...
Hello, csak egy dologra emlékszem,
Hello, nélküled semmi vagyok.
Csak te számítasz, senki más.
Te vagy, akire támaszkodhatok.
Még ha nincs is senki, aki megpróbálna megérteni,
Ha te bízol bennem, minden rendben.
Még ha tengernyi szívfájdalommal nézek is szembe,
Még ha még távolabb is sodródok tőled,
Szomorúan, de mosolyogni fogok, újra és újra.
Minden pillanatban, mikor érezlek,
Beléd kapaszkodok.
Minden nap, minden nap egyedül gyűröm le a fájdalmat.
Minden pillanatban szükségem van rád,
Még ha félre is löklek.
Mindig, mindig...
Magadhoz ölelnél még egyszer?
Kérlek, ölelj még egyszer!
Mindenki ugyanabban a pillanatban,
Ugyanott járja az útját,
Van akinek hosszúnak tűnik, van akinek túl rövid.
A vég sötétsége pillanatokon belül elér engem,
De nem félek, míg élek, s lélegzek.
Így hát, ölelj magadhoz ismét.
Újra és újra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése