Még mindig nem tudom mi is a szerelem.
Ezért folyton csak ezen tűnődök.
Minél többet gondolok rá, annál messzebb jutok a választól.
Nem értem.
Akár a rokkán pörgő fonal,
Akár a kirakós játékok.
Nem hiszem, hogy vágynék ilyesmire.
Annyi ember jön s megy, én pedig még mindig a végzetemre vágyok.
A szívem zöld utat jelez számodra,
De az eszem vörösen villog rám.
A fényektől úgy érzem rohannom kéne,
De talán te is csak egy vagy a sok tovább haladó ember közül?
A remény preszea pozitív előérzetet követi,
Ahogy a szerelem jár az eszemben.
Ugyanazok a hibákat halmozom,
Így a vörös fény ismét rám kiált.
Akár a rokkán pörgő fonal,
Az érzés uralkodik a gondolataim felett.
Nem hiszem, hogy vágynék ilyesmire.
Annyi ember jön s megy, én pedig még mindig a végzetemre várok.
A szívem zöld utat jelez számodra,
De az eszem vörösen villog rám.
A fényektől úgy érzem rohannom kéne,
De talán te is csak egy vagy a sok tovább haladó ember közül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése