Leszakítottam egy ismeretlen virágot,
Melyen a reggeli harmat ült.
Óvatosan megkérdeztem, vajon az Ő szívében ott élek-e.
Szirmot szirom után téptem arról a sárga virágról,
Miközben az Ő szívéről érdeklődtem.
Szeret, nem szeret. Olyan nehéz!
Gyerekes vagyok, de kíváncsi.
Szeret, nem szeret.
Ideges leszek, mikor kifogyok a szirmokból,
De még mindig kíváncsi vagyok.
Késő este az ágyamban feküdtem,
Felhívtam a barátom és kíváncsian kérdezgettem,
Vajon az Ő szívében ott élek-e.
Minden egyes mozdulatáról kikérdeztem, a szívéről is.
Szeret, nem szeret. Olyan nehéz!
Gyerekes vagyok, de kíváncsi.
Szeret, nem szeret.
Ideges leszek, mikor kifogyok a szirmokból,
De még mindig kíváncsi vagyok.
Ohh oh
Ohh oh
Szeret, nem szeret. Olyan nehéz!
Gyerekes vagyok, de kíváncsi.
Szeret, nem szeret. Mikor mondja el?
Egy kicsit félek,
De még mindig kíváncsi vagyok.
Szeret, nem szeret. Olyan nehéz!
Gyerekes vagyok, de kíváncsi.
Szeret, nem szeret.
Ideges leszek, mikor erre gondolok,
De még mindig kíváncsi vagyok.
Szeret, nem szeret. Olyan nehéz!
Gyerekes vagyok, de kíváncsi.
Szeret, nem szeret.
Áruljátok el, még ha ideges is vagyok.
De még mindig kíváncsi vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése