[Dobi kérésére]
Minden fiatal, ki a húszas éveiben van,
Különösen a 89-es év szülöttei, kiáltsatok!
Folytassátok, amit elkezdtetek,
Tudjátok mire gondolok!
Kiesni az egyetemről, részmunkaidős állások.
Az emberek nem ismernek, alig kelt el pár az albumomból.
Csak egy mikrofon, egy darab papír s egy toll.
Egy kisgyerek, aki rappelni kezdett a takarója alatt,
Seoul-ban született, New York-ban nőtt fel, Amerikában.
Nem érdekel a "faj" vagy a kinézet,
Talán ezért ennyire idegen nekem ez a hely.
Honnan tudod, hogy igaz vagyok-e vagy egyáltalán ki vagyok?
Tudom, igazából nem is akartál látni,
De remélem azért még a legjobbakat kívánod nekem.
Ti, kik a húszas éveitekben jártok,
Minden nap arra gondoltok:
"Mihez kezdjek az életemmel?"
Hozzászoktatok, hogy elrejtetek mindent, ahelyett, hogy őszinték lennétek,
Úgy tesztek, mintha csak a ragyogó mosolyotok lenne.
Még mindig félsz megragadni a mikrofont?
Félsz, hogy túl sokat mutatsz magadból?
Rendben van, rendben van
Tégy amit szeretnél!
Folytasd, amit elkezdtél!
Éld a saját életed!
Annyi munkám volt már, a húszas éveim fele elmúlt.
Visszatekintettem az életemre, a barátaimra, kik keményen dolgoztak, gyerekekre vigyáztak.
A fiatalabbakra akik alkalmazkodtak a társadalomhoz a katonai szolgálat után,
Kutatnak az élet láthatatlan válaszai után, reszkető vállal.
Meddig kell még elmennem?
Nem egy kibaszott Nemo vagyok.
Mind tudjuk, hogy senki sem sejti mit hoz a sors,
De hiszem, hogy mindenkinek eljön az ideje.
Halad merre a szíved visz, merre a szél fúj!
Igen, gyerünk, lovagold meg a saját szeled.
Én is megcsinálom, kijavítom a hibáimat.
Erre mindig emlékezni fogok,
Magamra, 2015-ben.
Rendben van, rendben van
Tégy amit szeretnél!
Folytasd, amit elkezdtél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése