Egyszer csak felvillant egy gondolat,
Úgy éreztem magam, mintha meghaltam volna,
Az összes, szorosan tartott álmom kisiklott az ujjaim közül.
Kinéztem az ablakon, s apró hangyákat láttam,
Ahogy kitartóan haladtak előre.
Én is ezt teszem, de lábaimmal a bilincseimet is magam után húzom.
Az idő kereke nem áll meg,
Annyira sokszor állok a kétségbeesés határán,
Még ha tudom is, hogy ez helytelen.
Nem engedhetem, hogy a méltóságom elhagyjon!
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
Mégis az álmaim hatalmasak, akár a meteorok.
Ha ez a két dolog összeér, csillagok robbannak majd a sötét egemre.
Lehet, hogy ehhez csak egy kis dolog hiányzik.
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
De napról napra erősödik a vágy bennem,
Lehet, hogy a múlt sérülései fájnak,
De szeretnék egy nagy lépést tenni a jövőm felé,
Előre akarok lépni!
Vannak pillanatok, mikor a törekvéseink porrá válnak,
Sajnos ezeknek is emlékek maradnak,
De a szabadság majd befedi sebeinket.
Az idő kereke nem áll meg,
Annyira sokszor állok a kétségbeesés határán,
Még ha tudom is, hogy ez helytelen.
Nem engedhetem, hogy a méltóságom elhagyjon!
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
Mégis az álmaim hatalmasak, akár a meteorok.
Ha ez a két dolog összeér, csillagok robbannak majd a sötét egemre.
Lehet, hogy ehhez csak egy kis dolog hiányzik.
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
De napról napra erősödik a vágy bennem,
Lehet, hogy a múlt sérülései fájnak,
De szeretnék egy nagy lépést tenni a jövőm felé,
Előre akarok lépni!
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
De a vágyaim olyanok, mint a határtalan kék ég.
Ahogy a szél is felemeli a piros, narancs, zöld és kék virágokat,
Én is képes leszek túlszárnyalni a távoli óceánt.
Én is csak egy vagyok a sok porszem közül,
De a vágyam egyre több virágot késztet szirmának bontására.
Holnap, mindegy, hogy rossz vagy jó nap vár,
Kész leszek kilépni az ajtón,
Hogy előre haladjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése