Nem tudom, emlékeztek-e rá, de már korábban, talán két éve - hű de gyorsan megy az idő! - írtam erről a "bandáról". Én egyenesen imádom őket, mert dalaik kedvesek, s szinte ki sem tudom verni őket a fejemből.
Tudom, sokatok fejében él az a képzet, hogy a japán énekesek nem tudnak énekelni, csak hamisan kornyikálni a cuki kis hangjukon, ami nagyjából egyenlő a macsakanyávogással. Valóban, ez sok esetben így is van, viszont az E-Girls tagjai pont nem ebbe a kategóriába tartoznak. Én - persze ez személyes vélemény - mindig visszahallom azt a minőséget, ami az albumokon szerepel, így minden eleismerésem az övék, annak ellenére, hogy az együttest baromi rosszul állították össze. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hallgassatok bele, nem fogjátok megbánni!
Most - na jó, nem most, de most jut időm rá -, jelent meg a lányok harmadik nagylemeze, ami ismételten az első helyen nyitott, s nem is véletlenül, hiszen a dalok remekül sikerültek!
Az együttes a Flower, Happiness és a Dream nevű bandákból tevődik össze, pluszban a látvány miatt a táncos részleg is szerepet kap. Az ének részt képviseli:
Dream: Ami, Aya, Shizuka, Erie (tehát az összes tag)
Flower: Reina, Kyoka
Happiness: Karen (néha egyéb tagok)
Tehát, ha ezt összeszámoljuk az összeszesen hét tag, amely még a mindenki által imádott KPOP bandák átlagát sem haladja meg! Ne tévesszen meg titeket a halomnyi lány akit láttok, és kérlek ne is hasonlítsátok őket a -számomra!- nevetséges AKB48-hoz, mert semmi közük sincs hozzá.
Először is ismerkedjünk meg egy kicsit az összeállítás alap bandáival, kik természetesen aktívak az E-Girls produkcióin kívül is.
Az első legyen a Flower. A három közül talán ők a legnépszerűebbek, s meg is tudom érteni hogy miért. Tudjátok, vannak azok a fajta dalok amik elsőre nem nyerik el a tetszésünket, de aztán, ha teszünk még egy próbát, ki sem tudjuk verni őket a fejünkből, mert megértjük, hogy milyen csodásak! Na, a Flower pontosan ilyen számokkal rukkol elő! 2014-ben meg is alkották az év legjobb dalát, ennél jobbat nem hallottam, még a Kpop terén sem.
Mint láthatjátok itt, ekkor még három énekes volt - ez azóta kettőre csökkent -, s a többiek a tánc részleget képviselték.
*
A következő banda a Happiness, melyről mintha mindenki megfeledkezne, annak ellenére, hogy remek zenét készítenek.
Itt szintén két énekes képviselteti magát, a többiek pedig mint táncosok szerepelnek. Ez nagyon furcsa lehet nektek, de egy kicsit később elárulom ennek a jelenségnek az okát, kérlek hát ne zavarjon meg benneteket. Koncentráljatok a zenére.
*
Az utolsó banda a Dream, mely egy elég régi együttes, átesett már tagcserén, tagkilépésen is, így a jelenlegi összeállítás, ahogy a fenti képen is láthatjátok, négy tagból áll.
Tehát, ők lennének az E-Girls alapja. Most sokan kérdezhetitek, hogy ennek mégis mi értelme van! Nem sok, ez biztos. Miért kellene ezeket a bandákat egybeolvasztani, csak mert valaki gondolt egyet az AVEX vezetői közül?
A válasz valószínüleg annyi, hogy az AKB48 rohamos léptekben szerzett hatalmas népszerűséget, pont azért, mert televágták az együttest cuki arcokkal, s bár azok mögött tehetség nem igen akadt - tisztelet a kivételnek, mert van olyan is! Gondolom én, mint laikus, hogy pont ezért kellett őket egy nagyobb valamivé összegyúrni, hogy legyen egy vetélytársa az amúgy legyőzhetetlennek tűnő óceánnyi lánytömegnek.
Nos, eleinte nem tartottam valami jó ötletnek a dolgot, mert elegem volt már az amúgy is sokat látott AKB48-ból és eleve elveszett ötletnek tartottam a dolgot, de aztán, mikor kiadták az első számot, mit megláttam tőlük, mint E-Girls, meggondoltam magam, s függő lettem. Merthogy, ők se nem tehetségtelenek, se nem megjátszottak - vagy nem annyira, mint egyéb énekesek. A felállás ugyanaz maradt, azok énekelnek, akik tudnak is, akik pedig a tánchoz értenek, azzal foglalkoznak. Nem ordít egyszerre mindenki - mint pl. az AKB48 sok dalában, ahol még a stúdiófelvételen is hallani hamis hangokat! -, hanem megfér mindenki egymás mellett. Remek az összhang, és a dalok nem azok a tipikus tingli-tangli számok, hanem ritmusos, basszussal megfűszerezett, sokak által Kpop-nak titulált számok. Érdemes egy kis figyelmet szentelni rájuk.
Ó, és a tánc. Említettem, hogy megmagyarázom ezt a "kettő énekel, a többi táncol" dolgot. A lényeg röviden annyi lenne, hogy van egy olyan - meglepően jó - banda, melynek neve EXILE. A lányok legtöbbje ennek táncosa volt, majd debütáltatták őket az énekesekkel együtt. Ennyi lenne a nagy titok. Gondolom valamit kompenzálni akartak ezzel, talán a Kpop látványvilágát. Ez hol sikerül, hol nem. Attól függ, miféle koreográfiát kapnak a lányok. Van ahol eldobom az agyam, van ahol nézek nagyokat, hogy mégis miként képzelték ezt el. Az előzőre itt lenne egy példa: ITT (Érdemes végignézni, de ha nincs erőtök hozzá, akkor 2 perc 40 másodpercnél kezdődnek a csoportra bontott táncjelenetek, amik engem elbűvöltek. Főleg a Happiness...az valami remek volt!)
Lássuk ezt a bizonyos első számot, mely egyből elrabolta a szívem! (Érdemes fülhallgatót előkapni, mert úgy az igazi.)
A Follow Me egy csodás szám, roppant fülbemászó, és én például a mai napig imádom. A klip is aranyos, színes, vidám. Nincsenek bugyik és melltartók - ahogy az pl. az AKB48 tette párszor -, csak a csinos lányok, ami felüdítő számomra. Szeretem, ha a nőknek van büszkeségük.
Tehát, itt volt az a pont, mikor szerelembe estem ezzel a bandával. Ezek után pedig, legangyobb meglepetésemre nem volt megállás, mert minden kijövő dalukért éltem-haltam, s az egyik kedvenc együtesemmé váltak, hátra szorítva rengeteg Kpop előadót is. Rengeteget, nem túlzok.
Miért? Mert lányokként viselkednek, mert remek zenét csinálnak, amivel újra megcsillogtathatják a japán nyelv gyönyörűségét, s nem utolsó sorban imádnivalóak. Nem lehet nem szeretni őket, ha valaki legalább egy próbát tesz, hiszem, hogy minimum kedvelni fogja őket.
A Follow me előtti és utáni dalokat is pont annyira imádtam, mint amennyire az elsőt, mert egyszerűen rabul ejtik az embert!
A következő kiemelkedő pont a RYDEEN volt, mely megrengette a világomat. Én tényleg azt hittem, hogy a lányok nem lehetnek jobbak. De lettek, s megalkották 2014 egyik legjobb dalát. Ez az izgalmas, szexis dallam, az újdonságot jelentő ritmus, és az addig nem hallott szöveg szinte bombaként robbant a fülemben. Az első másodpercek után tudtam, hogy végem, imádni fogok. Így is lett, a mai napig az egyik kedvencem, nem csak tőlük, hanem úgy egészében.
Ez a dal egészében is különleges, mert nagyon nem Jpop. Ez valami különleges, amit bárki szerethet, akkor is, ha - ki tudja miért - herótja is van a japán popzenétől. Remek harmónia, az alaphoz csodásan illeszkedő hangok, semmi csúszás, minden alapos munkára utal. Ezt mindenkinek hallania kell!
Ezek után kijött még két dal, amiket szintén imádtam! Van egy olyan stílusuk, ami bár néha cuki, de nem azon a hányingerkeltő módon, mint sokan mások. Mintha tudnák, hol a határ, és ehhez még igenis imádható dalokat készítenek. Ez tényleg egy kiemelkedő banda!
ごめんなさいのKissing You (Gomennasai no Kissing You)
Tudom, elsőre túlzásnak tűnhet, de gondoljatok bele. Talán a ti KPOP kedvenceitek nem alkottak még aranyos dalokat? Dehogynem! Egyszerűen nem veszitek észre őket, mert ugye az Kpop és nyilván köze sem lehet a japán popzenéhez.
Orange Caramel, Crayon Pop, T-ARA, SNSD, APink és még sorolhatnám a végtelenségig. Mind mind alkottak már jpop dalokat, csak ugye a koreai nyelv miatt még csak feltételezni sem feltételezitek - sőt sokatok fel is háborodik! -, hogy ezek igenis japán stílusú dalok, egy kicsit megspékelve s koreai nyelven. Gondolkodjatok el ezen.
Na, ezek a lányok is ezt teszik, csak természetesen maradnak a csodás anyanyelvüknél, s ennél jobbat nem is tehetnek. A japán egy csodás nyelv, nincs szükség angolra vagy egyebekre, tökéletesen kifejező ez is.
Ezek után, megjelent még egy lemez, mely agybénulást okozott nálam! Megszületett a kedvenc karácsonyi dalom, de tényleg. Elsőre furcsa volt, de aztán tiszta függőséget okozott!
Ha megnéztétek, akkor máris észrevehettétek, hogy rengeteg klasszikus (igaz, nyugati) mese elevenedik fel benne, ami csak még élvezhetőbbé teszi a klipet, mit amúgy is imádok. De a lényeg a zene, mert komolyan függővé váltam tőle. Nagyon aranyos, tiszta és vidám! Nekem, néha tényleg szükségem van a színes, aranyos dalokra, mert őszintén vidámá tesznek, ezt pedig a dübörgő, manapság még mindig divatos popdalok nem tudják elérni. Persze ezekre is szükség van, s lehet hogy ez csak az én meglátásom, de igenis éhezek ezekre a könnyed, szórakoztató számomra, hisz ezek nélkül minden olyan...egyforma lenne. Annál unalmasabbat pedig el sem tudok képzelni!
Végül pedig az utolsó dal, ami igazából a Dream hatáskörébe tartozik, mert csak ők énekelnek benne - a többi lány pedig a videóban szerepel -, valami eszméletlen! Ezt tényleg mindenkinek hallania kell, s megkockáztatom, hogy megváltozik a véleménye a jpop klisés elképzeléséről. Igazi pörgős, bulizós szám, remek videóval! Move It!
Remek, tényleg remek! Alig várom a folytatást!
Ezek után pedig rátérnék arra, amiért elkezdtem a bejegyzést. Az új albumra!
A lányoknak eddig két teljes hosszúságú lemeze jelent meg, a Lession 1 és a Colorful Pop. Mind a kettő kiemelkedő volt, főleg ha a japán zenei piacon tekintünk végig. Megérdemelten érék el az első helyezést a listákon.
Az első album tökéletes volt, minden dalt imádok róla, kedvencem sem nagyon van, mind remek lett, őszintén.
A második lemezen már akad kedvencem, ami mondjuk annyira nem meglepő, tekintve, hogy ember vagyok. Ez pedig a Chewing Gum és a Sayonara! Imádom, totálisan odavagyok értük, bármikor képes lennék hallgatni ezeket, bárhol. Jó, ezt is teszem...
Most pedig következzék a harmadik nagylemez, az E.G Time, mely pont olyan jól sikerült, mint az előző kettő is.
2. E.G. Anthem: We Are Venus
3. Mr.Snowman
4. Music Flyer
5. Move It! Dream & E-girls Time
6. Rock 'n' Roll Widow | ロックンロール・ウィドウ
7. Highschool Love
8. Odoru Ponpokorin | おどるポンポコリン
9. Jiyuu no Megami: Yuvuraia | 自由の女神 ~ユーヴライア~
10. Ureshii! Tanoshii! Daisuki! | うれしい！たのしい！大好き！
11. Again
12. Chocolat | ショコラ
13. Gomennasai no Kissing You | ごめんなさいのKissing You (E.G. Time Version)
14. Follow Me (E.G. Time Version)
15. Kibou no Hikari: Mirai o Shinjite | 希望の光 ~未来を信じて
Ezek közül a Chocolat és az Again, a Kibou no Hikari, a Music Flyer valami csodás darabok, nagyon szeretem őket, de az összes jól sikerült, kivéve...az Odoru Popokorin. Ez meglepően uh...cuki? Lehet, hogy még hozzá kell szoknom, de az nekem nagyon nem jön be. Viszonat a Rock n Roll Window tényleg kiemelkedő, nagyon jól sikerült!
Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe ezeket a lányokat, mert megérdemlik, hogy felfigyeljetek rájuk. Tehetségesek, szépek, csinosak, semmi kifogásotok nem lehet ellenük. Oké, lehet, ne vegyétek magatokra a lelkesedésem okozta nyelvbotlásokat.
Ha van, aki meghallgatja őket, az jelezze, nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre!
Hű *-* Az első dalt a Flowertől és a Rydeent hallgattam még csak meg, de valami eszméletlenek!! Új kedvenceim lettek ^-^
VálaszTörlésSzia! Hű, nem tudod, hogy most milyen boldoggá tettél!
TörlésNagyon örülök, hogy ezek tetszettek, s hidd el, ha belehallgatsz a többibe is, azok is megnyernek maguknak! A JPOP nem halott, csak az emberekhez nem igazán jut el - főleg az igényesebb fajta. A legtöbben tényleg csak a kislányos, halál cuki és - sajnos - általában nem túl tehetséges előadókat ismerik, mert ezeket nyomatják ezerrel, s mert ezek azok, amik "annyira mások", így figyelemfelkeltőek. Ezek a lányok viszont tényleg igényes zenét csinálnak, még ha néha édes dalokkal is jönnek ki, azok is eszméletlen ritmusosak, és két hallgatás után beléjük lehet bolondulni!
Köszönöm, hogy meghallgattad őket, és időt szakítottál, hogy elolvasd a bejegyzést. Ha csak egy embernek is megtetszett, akkor már megérte! :):)