Csodálatos, csodálatos! Egyszerűen ezzel tudnám leírni a hangulatomat, azután, hogy megírtam 3 iszonyatosan hosszú koreai fogalmazást hétfőre.
Eddig nem nagyon volt időm írni a zenéről, de ebben a hónapban két olyan visszatérés is megesett, amitől majdnem eldobtam az agyam, szó szerint. Azt hiszem, ez a tavasz nagyon érdekes lesz!
Ahogy említettem, két visszatérésről szeretnék beszélni nektek. Az egyik MC Mong ütős, amolyan all-kill mini albuma, a másik pedig egy várt-nem várt lemez a Fiestar-tól.
Hogy milyenek lettek?
Először is mesélnék egy kicsit MC Mong anyagáról. Mint tudjuk, a férfi tavaly tért vissza a nagyjából 5 éves hallgatása után. Az az lemez megközelítőleg hibátlan lett. Csak magasztalni tudtam a határtalan őszinteségre való törekvése miatt. Ahogy az lenni szokott, rengeteg téma bukkant fel a szövegekben, és bármennyire is tagadta a cége, mindenki tudta, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai, történései jelentek meg a számokban, kezdve a Miss Me or Diss Me cíművel. Világos volt a dolog, mint a Nap.
Ezt pedig csak értékelni tudtam, mert engem mindig is elragadtak azok a számok, melyekben megéreztem a valóság szelét, hisz ezek azok, amik tényleg szólnak is valamiről. Lehet persze, hogy nem voltak igazak, nem állítok semmit, de mégis, számomra érezhető volt, hogy valahol mélyen az igazság is megbújt az amúgy tökéletesen megkomponált dalok mögött.
"Igen, ilyen voltam akkoriban. Hatalmas...
Megőrültem a pénzért, micsoda mocskos időszak.
A fiú, kinek semmije sem volt, végre szerzett valamit,
A végtelen kapzsiság vonzóvá vált.
A nőügyek gyarapodtak, nem tiszteltem senkit,
Egy szörnyeteggé váltam,
Megástam a saját sírom,
S az emberek egyesével hagytak el.
Vettem egy órát több ezerért, egy hatalmas lakosztályt,
Egy karaoke gépet több tízezerért,
Pénzt adományoztam gondolkodás nélkül, imádkoztam hit nélkül.
A hullámok pedig összecsaptak a fejem felett."
Ez most sincs másképp.
Igen, tudom mit tett, tudom, hogy nem érdemli meg, hogy férfinak hívják, de azt, hogy zenésznek, azt mindenképp!
Ahogy a múlt évi albuma, a mostani is kiemelkedő lett. Esküszöm nektek, hogy ő a legjobbak egyike, s nem sok olyat ismerek, aki felül tudná múlni.
Ez nem csak dalszöveg, ez nem csak zene, ez valós érzés. Az, amit ő ad nekem, több mint ügyes vágások, remek fénybeállítások, mélynek tűnő dalszövegek, ez érzés. Ha meghallgatom a dalait, érzek. Őszintén.
Most mit alkotott? Egy mini albummal rukkolt elő, mely a Song For You címet viseli, s 4 darab számot tartalmaz:
Mit tudok erről elmondani? Egyszerűen mindent és semmit. Csodálatos, tényleg. Annyira jó, hogy konkrétan a megjelenés óta hallgatom, nagyjából egyfolytában.
Először is, a promós dal és klip:
A dal egyszerűen, egyszerűen...hallgassátok meg, és ti is függők lesztek! Ezt lehetetlen nem szeretni! Mc Mong egy zseni, egy két lábon járó zseni - ilyen egyszerű. A dallam, a téma, a képi világ, minden összevág, minden passzol, minden levesz a lábadról!
Végy egy nem épp fiatal férfit, kire eddig nem mosolygott rá a szerencse, még mindig nem nős, még mindig nem talált egy olyan nőt, aki illene hozzá. Már épp elveszítené önmagát, nem érdekli semmi, mikor egyszer csak belép az életébe valaki, aki annyi idő után képes kirángatni a gödörből, ahonnan már a saját anyja sem tudta. A férfi végre észbe kap - vagy ismét elveszíti az eszét? -, majd mindent megtesz, hogy megszerezze ez a nőt, annak ellenére is, hogy az nemet mond neki akár százszor.
A legaranyosabb dolog a pedig az utolsó pár sor, ahol elmondja, nem akarja, hogy a nő lefogyjon, azt sem bánja, ha bulizni jár, csak legyen az övé, úgy ahogy van, mosolyogva - milyen hízelgő is ez a nőknek!
Mi ebben annyira zseniális? Az, hogy életszerű! Ez valóban milliárdnyi esetben zajlik így, mindegy, hogy koreai, vagy esetleg magyar, nő vagy férfi az illető. Ez valóban megtörténik! És tudjátok mit? Én ezt érzem MC Mong többi dalával is. Ezeken tényleg felfedezhető az, hogy nem csak egy ki tudja hányadrangú dalszövegíró által papírra hányt, az énekes elé tolt szórengetegről van szó, amit, ha szerencsénk van, a hölgy vagy úr át tud érezni s úgy átadni. Ez a valóság, olyan dolgok, olyan érzések, melyek bárkivel megeshetnek. Ez teszi számomra annyira feledhetetlenné és egyedivé ezt a férfit, kit egy cseppet sem neveznék ugyan vonzónak - kivülről. De a zenéi rendre elbűvölnek, minden egyes szám hozzám tudott nőni.
Most sem csalódtam.
A videóról pedig...pont olyan jó, mint maga a zene. A képi világ végre nem úgy színes, mint ahogy azt a villogó-doboz-effektustól szenvedő cégek bandáinál látjuk. Ez, kérem szépen, vidám! Pont azt az életérzést adja vissza, amit a szöveg - melyből kerekecske kis történet rajzolódik ki.
Természetesen itt is kivágtam volna a lányok földön való vonaglását a dologból, mert ezzel nem értek egyet, de ezt leszámítva...le a kalappal!
Ez biztosan a kedvencem marad majd, mert szívesen nézem, jó kedvem lesz, jól érzem magam ha látom. Ennyire egyszerű. Nincsenek ebben mély, fájdalmas érzelmek, nincsenek hatszázmilló darabra törött szívek, nem kötelező a már minden más slágerben szétroppant önbecsülést és egy új, képzeletbeli óceánt megtelítő könnycseppeket keresni. Az a szép ebben, hogy annak ellenére, mennyire valóságos, megmutatja, hogy nem kell mindig mindent túldramatizálni. Akkor sem, ha épp Kpop a téma. Az ember botladozik, hülyét csinál magából, álmodozik akkor is, ha már nem húsz éves. Akkor is van élet, ki lehet jönni a gödörből, méghozzá egy édes nevetés kíséretében.
A többi dal pedig? Ahogy az lenni szokott, ez a férfi nem igazán az egyoldalúságáról híres. Megtalálhattuk a vidámság forrását, elmesél hát nekünk még két történetet, immár a keserédes és keserű oldaláról is az életnek. Annyi biztos, hogy számomra mind a valóságtól illatozik. Ha csak hallgatom, mintha levegőt szívnék a tüdőmbe.
Ám, be kell vallanom, ez az album nem olyan erős, mint a múlt évi. Vagy talán kevésnek tartom a dalok számát? Meglehet. Ennek ellenére egy gyenge pontot sem tudok említeni, tényleg nem. A 권태중독 azért született, hogy mindenki hallgassa, és ezt halálosan komolyan mondom, mert gyönyörű. Azt tudjuk, hogy a rapperek önmagukban ritkán készítenek számokat, mert megesik, hogy énekhangjuk az nem sok van, vagy ha van is, nem szeretik villogatatni és épp a dal hangulatához illő hölgyemény, vagy úr hangját használják, hogy még szebben árnyalják azt. Ebben és a 하얗게 c. dalban sincs ez másképp. Már meg is szokhattuk volna, hiszen mindig ugyanaz a séma; egy kis rap majd egy nő énekhangja. Valóban, ez igaz, azonban azt is elmondhatjuk, hogy Mc Mong dalai nem unalmasak, annak ellenére sem, hogy az alapszerkezet ugyanaz. Mind más, és mind gyönyörű!
Na és aztán, ott van a lemez legfurcsább dala, a Doom Doom. Először nem tudtam hová tenni, mert furcsának hatott a számomra. Oké, jó szám, de mégis mit keres ezen a albumon? Mármint hogy illik ez bele a többi dal által alkotott kis körbe? Sehogy. Ez sokkal inkább a múlt évi anyagokhoz való visszatérés, azt hiszem. Nem mintha bánnám, tényleg, csak furcsa volt a dolog.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert fergeteges!
És bármennyire is imádom, nem olyan erős, mint a tavalyi, így a lemez tízből kilenc pontot érdemel!
Hallgassátok meg, imádni fogjátok!
*
*
*
*
Na és akkor, most jöjjön a másik anyag, ami meg is lepett és valahogy már számítottam is rá. Ez a banda számomra kategorizálhatatlan volt. Szerettem őket, és mégsem ugrottak még annyira fel, hogy kedvencek legyenek.
Eddig.
Mikor debütáltak, érezni lehetett, hogy nem éppen olyanok, mint a többi, tucatnyi. Jól emlékszem az első számukra, és arra, amit akkor gondoltam : Nem rossz.
Aztán mikor az 아무것도 몰라요 | I don't know kislemez megjelent, na ott kezdődött minden. Attól fogva figyeltem őket, mert tudtam, hogy megéri majd!
Így is lett. Mikor a 하나 더 | One More megjelent, valahogy nem voltam meglepve. Ekkorra már elég trendivé váltak ezek a szexis dolgok, meg azok határainak feszegetése. Itt sem volt szó másról. Viszont, a dal remek, ki sem tudom verni a fejemből, még most sem. (Mondjuk a szövegen nem ártott volna változtatni, mert néhol elég egyértelmű. A klip meg csak nekem juttatja a Number 9-t az eszembe?)
Most pedig, elérkeztünk a jelenlegi anyaghoz. A lányok ezúttal egy mini albummal örvendeztetik meg rajongóikat.
02. Hello
03. 불 좀 꺼줘요
04. Cold
05. Today
06. 타이트해
A klipet kapott dal a 짠해 | You are Pitiful lett, ami nem igazán okozott meglepetést, hiszen számítottam arra, hogy egy kis túlzásba esés után, valahogy próbálnak majd szépíteni a dolgon. Erre pedig ez a dal, mondjuk, hogy megfelel. A dal nagyon jó lett, annak ellenére, hogy ballada akart lenni, ez inkább olyan középtempójú szerzeménnyé nőtte ki magát, ami nem is olyan furcsa, tekintve, hogy még mindig nem biztonságos egy lassú, szívbemarkoló számmal előrukkolni.
A videó szintén szép lett, igaz messze nem abban az értelemben, ahogy pl. a Black Swan. Viszont, a fájdalmat képviselni óhajtó képek találóak, ahogy a helyszínek is, tényleg jól válogatták össze őket.
Egyetlen problémám itt is a fenékbillegetés volt, ami annyira szerves része az egésznek, hogy pusztán a második percig 20 alkalmat számoltam össze, ahol majdnem az arcomba tolták a feneküket, hát úgy kb. premierplánban.
 |
| Ugyan, tudom, hogy lesel. |
Ezt kivéve, tényleg szép és igényes lett, a nyitóhelyszínen viselt hófehér ruhákért pedig külön elismerésem, mert roppant ízlésesek! Persze a rendező még ezekkel is elérte, hogy a retinámba égjen a lányok hátsójának formája.
Tehát, miről is szól ez? Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szemét pasi, aki úgy bánt egy lánnyal, mint a szeméttel. A lány, ennek ellenére szereti a férfit, és egyelőre nem tudja, hogy mit tegyen.
Miután véget ért a kapcsolatuk, a férfi meggondolta magát, és szinte az őrület határára kerülve szerette volna visszakapni a használt rongyként eldobott lányt, aki ennek hatására visszaemlékszik mindenre, ami történt.
Közben persze beiktat a barátnőivel egy kis szexi táncot - mert mindenki tudja, ez a gyógyír minden szívfájdalomra.
Eközben rádöbben, hogy neki elege volt, és kiborul a vödör pohár.
Tehát, a lány végül nemet mond, majd még táncol egyet, s stílusosan befagy a képernyőmbe a tökéletes alakjával együtt.
Na de mindegy is, valamiről ugye szólnia kell, nem? Tehát, ez a sztori. Áh, már értem. Ha a lány szenved, akkor nekem is kell! Ezért próbálták kibökni a szemem a hölgyek hátsó fejrtájával. Értem.
Khm, szóval. A klip is jó lett, még ha változtatnék is rajta egy kicsit.
A többi dal pedig, már ha mondhatok ilyet, még sokkal jobb lett, mint ez.
Nem tudom, hogyan alakul majd a hónap, de eddig ez a legjobb album amit hallottam. Nem csak egy szám, vagy kettő, hanem az összes ugyan annyira jó. Ez pedig nagyon ritkán fordul elő, és ezt mi is tudjuk. Itt - jó, volt rá idejük - tényleg odafigyeltek a zenék minőségére, a lányok hangjára és a hangulatra, amit azokból árad felénk. Ez tökéletes lett, így ahogy van. Semmit sem változtatnék a dalokon, egyen sem.
Kedvencem persze így is akad. Ez a Today. Nagyon szép, és nem lehet nem szeretni, őszintén.
De az a bajom, hogy ezt mindegyikre el tudom mondani, és szinte lehetetlen választani, mert ha egyszer meghallgatjátok az egész albumot, nem fogtok csak egy számot kedvelni, és "az összes ismétlése" opciót fogjátok választani, ezt garantálom.
Ezek után tényleg oda fogok figyelni rájuk, mert tudom, hogy ennél csak még jobb jöhet.
Hallgassátok őket bátran, egyiket sem fogjátok megbánni, erre megesküszöm nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése