Miért sóhajtozok, miért nem tudom felemelni a fejem?
Csak én érzem ezt?
A lépteim nehezek, miért ilyen a ma is?
Csak én ézem ezt?
Egyedül ácsorgok a lámpás alatt,
Míg a fény megszökik a szemeim elől.
Felemelem a fejem s felpillantok a sötét, csillagokkal tűzdelt égre,
Melyek leragyognak a fekete szívemre.
A szavak, melyek harsogják, egyedül vagyok,
Nem illenek hozzám.
A szavak, melyek harsogják, egyedül maradtam...
Eltaszítom őket, s mosolygok egyet.
Csak sóhajtok, és fogalmam sincs róla merre járok,
Üresnek érzem magam, s követem ezt az utat,
Újra össze fogom szedni magam.
Körbepillantok, s látom az embereket,
Míg a szavaik megérintik a szívem.
A szavak, melyek harsogják, egyedül vagyok,
Nem illenek hozzám.
A szavak, melyek harsogják, egyedül maradtam...
Eltaszítom őket, s mosolygok egyet.
Magányos vagyok vagy csak szabad?
Csak én érzek így?
Ma ismét sétára indulok,
(Sétára a szívemben)
A szívemben puszta sötétség vár,
Mégis látok valamit kirajzolódni a távolban.
Nem vágyhatok egy nem létező pillanatra,
Ma végre önmgamara találok!
Minden egyes este a zavaros gondolataim űztek álomba,
Mindent visszajátszottam.
Nem vágyhatok egy nem létező pillanatra,
Ma végre meg fogok találni önmagam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése