Már nem látlak, téged, ki mindig engem figyeltél,
Már nem hallom többé a lágy hangod.
A szerelmünk emlékei szétszóródtak, akár a hópelyhek,
Nem bírom, miért hagysz el?
Akkor régen, senki sem szeretett, csak én.
Most senki sem gyűlöl úgy, mint én.
Eltűntél, akár a hó, mi múlt éjjel hullott alá,
Kegyetlenül, jegesen.
Holnap már el foglak feledni!
Mégis, bármennyire igyekszem, a szívemben élsz.
Este a havas utcákat járom, s ismét rád gondolok.
Már tényleg vége, de akkor miért nem engedsz el?
Tudom, még mindig beléd kapaszkodok.
A szép emlékek összetörtek, akár egy üveggömb.
A szilánkok belém fúródtak. Nem bírom!
Akkor régen, senki sem szeretett, csak én.
Most senki sem gyűlöl úgy, mint én.
Eltűntél, akár a hó, mi múlt éjjel hullott alá,
Kegyetlenül, jegesen.
Holnap már el foglak feledni!
Mégis, bármennyire igyekszem, a szívemben élsz.
Este a havas utcákat járom, s ismét rád gondolok.
Már tényleg vége, de akkor miért nem engedsz el?
Tudom, még mindig beléd kapaszkodok.
Nehéz betölteni az űrt, amit magad után hagytál,
Hiába voltál hűvös, én szerettelek.
Csak ég egyszer utoljára szeretnélek érezni,
Bolond vagyok, minden este álomba sírom magam.
Akkor régen, senki sem szeretett, csak én.
Most senki sem gyűlöl úgy, mint én.
Eltűntél, akár a hó, mi múlt éjjel hullott alá,
Kegyetlenül, jegesen.
Holnap már el foglak feledni!
Mégis, bármennyire igyekszem, a szívemben élsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése