Hívhatod őrületnek is a szerelmet, mit érzek,
Azok akik most hallgatnak, el fognak átkozni,
Mondván, szeretni csak egy embert lehet.
De nekem ez nem megy könnyen, nem is értem
Két embert szeretek, őrülten, teljes szívemből.
Már a saját szívem sem ismerem.
Két embert szeretek, jobban, mintha csak egy lenne,
Egyiküket sem tudom elengedni,
Még ha nem is kellene ezt tennem.
Jobban szeretem őket, mint a saját életemet,
Bár én magam is azt hiszem, hogy ez lehetetlen, mégis ez történik.
Egyiküket sem tudom elengedni.
Megértem.
Mikor először láttam őt, csak egy idegen volt, ki elsétált mellettem,
Másodszor az érzéseim már megnőttek, akár egy léggömb,
Aztán, teljesen váratlanul,
Két teljesen más szerelem gyúlt fel a szívemben.
Valahol az ismerős és az új között állnak,
Nagyon nehéz, mert egyiküket sem szeretném bántani.
Rendben van, azt kell tennem, amit a szívem súg.
ha ezek az érzések igazak, akkor lehetek még egy kicsit önző.
Két embert szeretek, jobban, mintha csak egy lenne,
Egyiküket sem tudom elengedni,
Még ha nem is kellene ezt tennem.
Jobban szeretem őket, mint a saját életemet,
Bár én magam is azt hiszem, hogy ez lehetetlen, mégis ez történik.
Egyiküket sem tudom elengedni.
Talán gyűlölöm önmagam és meg sem értem,
De néha történnek ilyen dolgok.
Nem akarok rossz lenni,
De nincs rá mód, hogy ne bántsam őket.
Nem viselkedek egyértelműen, szörnyű vagyok, zavarodott, s mindez kínos,
De hagynom kell egy kis időt.
Rendben van, azt teszem, amit a szívem súg nekem.
Ha ezek az érzések igazak, akkor lehetek még egy kicsit önző.
Ők ketten nagyon szeretnek engem,
Nem akarom egyiküket sem bántani.
Nem kéne ezt tennem,
De nincs senki, akivel beszélhetnék erről.
Szerelmes vagyok, s talán ez mégsem szerelem.
Mit kellene tennem?
A szerelmem mélyebb, mint bármely másik.
Ki tudna megérteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése