[Hana kérésére]
Fekete folt, nem ismered ezt a helyet, mely még csak nem is létezik.
Azelőtt csak a csendes kétségbeesés jutott nekem,
Be kellett fognom a számat, s csendesen összeszorítani a szemeimet,
A testem még mindig érzi a pillantásokat.
Mi a sz.r? Mondd, mi ez? Most azonnal válaszokat akarok!
Miről zsagyválsz? Ismét tüzet akarsz szítani az életemben?
Ki vagy te, hogy rólam dönts? Pontosan tudom, hogy mit kell tennem!
Mindez totál őrültség, mindegy mit mondasz, itt én vagyok az Isten.
Nem tudod megmagyarázni ezt az energiát. Mindössze vak hitre van szükséged.
Ha meghallgatod és még mindig nem hiszel, akkor egy idióta vagy, aki elveszített mindent.
Mégis ki vagy te? Ki is mondta, hogy számomra nincs esély?
Hallottam mindent, de most én beszélek!
Oxigén maszk, hosszú, vastag tűk, életjelek,
Most már érted? Én épp kómában vagyok.
Soha nem bukok el,
Szárnyalni fogok.
Soha nem bukok el,
Szárnyalni fogok.
Még csak határok sincsenek! Ezért hát számomra sem léteznek.
Csókold meg a seggem, nyertem a halállal szemben, feltámadtam.
Egy élő legendává fogok válni, egy csodává, akire mindenki felnézhet, csak nézz rám!
(R.banc, itt vagyok!)
Látsz? Nagyon erősen próbálkozol, hogy a nyomomba férkőzhess.
De nem tudsz, r.banc, itt vagyok, nem csak egy fikció. Nincsenek határok!
Kómában voltam, de most életben vagyok. Most pedig neked kell felébredned!
Nem akartam virággá válni, de nem tehettem semmit, egy lótusz vagyok.
Tényleg k.rvára nem érdekel, hogy mi van, soha nem leszek mocskos.
Hisz bármennyire is szorongatnak, a víz nem tapintható, senki sem rúg be tőle, senki sem részegül meg tőlem sem.
Ezzel szemben a lelkem ritmusa és ereje beleférkőzik a füleikbe.
Képzeld el azt a helyet, ragyogóan sötét, hűvösen melengető.
Lassú gyorsasággal áll meg, ez a fekete csillag. Ez a kóma.
Soha nem bukok el,
Szárnyalni fogok.
Soha nem bukok el,
Szárnyalni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése