보이 밴드를 싫어합니까? | Utálod a fiúkból álló bandákat?

Hát igen, megkaptam a kérdést, amire már annyira vártam. Persze sokan említettek már úgy, mint 'a lány, aki utálja a fiú bandákat', de igazából még soha, senki nem kérdezett rá, hogy ez valóban így van-e, s ha igen, akkor mégis mi üthetett belém, amiért ilyen "elfajzott" vagyok, s nem sikoltok fel minden második obszcén csípőtekergetés után. (Ez elég negatívan hangzott, ugye?)

Nos, elárulhatom, hogy a válasz egy hatalmas NEM. Nem utálom őket, soha nem utáltam őket, sőt..."egyszer az egyik felesége leszek."

Semmi bajom sincs a fiúkkal, férfiakkal, akik az énekesi pályát választják, mind - nagy részük - tehetséges és figyelemre méltó, ezt soha nem is tagadtam.

Most viszont, hogy ez a beszélgetés megesett, furcsa érzésem támadt. A fiú - mert hogy az volt az illető - azt mondta, hogy nem vagyok teljesen normális, amiért ennyire elutasítóan viselkedek a férfiakkal szemben, hiszen pont, hogy nekem szólnak a dalaik s az én kedvemért "rázzák" magukat. Miért is nem értékelem én ezt?

Hát, hiába nézett rám nagyon értetlenül a beszélgetőpartnerem, valahogy nem volt képes megérteni engem, én pedig nem tudtam pontosan elmagyarázni, hogy mik is az okaim, amiért a lányokat jobban szeretem - mert ez kétségtelen. Elbeszéltünk egymás mellett, ezt pedig sajnálom.

Először is. Nem vonzódok a lányokhoz, itt pusztán az énekesekről, és a dalaik szeretetéről van szó! (Csak mert mindenki arra a következtetésre jut, hogy meleg vagyok. *feltörő sóhaj*)

Másodszor.

Nekem megvan a saját elképzelésem rengeteg dologról, s ezeket nem tudom, hogy valaha képes lesz-e bármi is befolyásolni. Kijelenteném, hogy a zenét azért szeretjük, mert zene, nem pedig azért, ahogy az előadó kinéz. Persze a szemnek jól esik látni egy-két csinos arcot, vagy testet, de ezt nem kellene összefüggésbe hozni az énekléssel, s egyéb előadói teendővel. (Bár így lenne.)

Alapvetően ez az, ami taszított nagyon sokáig. Mikor láttam, tapasztaltam, vagy akár csak olvastam arról, ahogy a fangörlök viselkedtek, kissé meglepve éreztem magam, minden egyes alkalommal. Nem értettem a cselekedeteiket, főleg, mikor egy olyan énekesről volt szó, aki nem igazán értett ahhoz, amit csinált - vagy csinálnia kellett volna. De ez nekik nem számított, hiszen az illető szép, csinos volt. Ezt rossz dolognak találtam. Ma már csak azt hiszem, hogy inkább picit gyerekes. (Fúúú de öregnek érzem magam. Elvonulok sírni a jól ismert sarokba.) Ma már, visszagondolva a gyermekkoromra, egy kicsit jobban megértem ezt.

Amikor tizenhárom éves voltam, egyszer azt mondtam a testvéremnek, hogy "Kamenashi Kazuya lesz a férjem". Biztosan állíthatom, hogy komolyan gondoltam a dolgot, és meglepetésemre a húgom szégyenlősen mosolyogva annyit felelt, hogy neki pedig Akanishi Jin. Ebben pedig semmi furcsát nem találtunk, s csak kuncogtunk. Akkor még tényleg azt hittem, hogy fogom magam, elmegyek Japánba (fura módon meg sem fordult a fejemben, hogy ez fordítva legyen.) és ott hipp-hopp a felesége leszek.

Visszaemlékezve ez annyira jó érzéssel tölt el! Tényleg imádtam a gondolatot, és el is játszottam vele a magam ártatlan kislány módján. A húgommal megbeszéltük, hogy milyen lesz az esküvőnk - mert persze egyszerre lett volna! -, s hogy miféle elképzelhetetlen kalandokba cseppenünk majd. Milyen jó is volt!

Ám, ahogy idősebb lettem, ez teljesen elkopott.

Ez az, ami nagyon furcsa abban, hogy velem egy idős lány még a mai napig azt képzeli, hogy ezek a dolgok tényleg valóra válhatnak, vagy ha tisztában van azzal, hogy mindez a gyermekkorunk álma marad, akkor haragos sasaeng válik belőlük.

Nem vicc, ismerek ilyet, itt, Magyarországon is!

Ez pedig egy kicsit megrémisztett, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy miért beszélnek még mindig olyasmiket az osztálytársaim és ismerőseim, amiket én kislány koromban mondtam.

Aztán ahogy egyre több előadóval ismerkedtem meg, én magam is csiszolódtam egy kicsit. Most sem tartom magam egy húúú de hozzáértő személynek, de van egy fajta nézőpontom, ami egyet jelent azzal, ami én magam vagyok.

Igen, sokkal jobban szeretem a női előadókat, mert:

• Nem tudom megszeretni a fiúk hangját, s csak nagyon-nagyon ritka esetben vagyok képes azt mondani, hogy "na neki, gyönyörű hangja van".
• Nem bírom, ahogy a rajongók viselkednek, főleg a megszállottak (brrr).

Bár, ezeket közül az elsőt akár múlt időbe is rakhattam volna, hiszen úgy két éve - nem vagyok biztos az időben - berobbant az életembe az EXO, ami felborított sok dolgot, amire addig azt hittem, hogy teljesen megrendíthetetlen.

Egyetlen fiú bandát sem voltam képes szeretni - kivétel a KATTUN, mert ők voltak az elsők -, míg ezeket a srácokat "meg nem ismertem". Azóta a perc óta sokkal nyitottabbnak érzem magam.

Persze azt mindig is elismertem, hogy a fiúknak is pont olyan szenvedés az életük, mint a lányoknak, s a zenéiket is szerettem, de magát a bandát nem. Soha nem tudtam rajongani értük, semmilyen szempontból. Még ha el is jöttek volna koncertre, maximum szolidaritásból mentem volna el a "csodás" alkalomra.

De - és talán most szégyellném magam, ha a három évvel ezelőtti énem olvasná ezt a bejegyzést - ez már teljesen máshogy van.

Még mindig képtelen vagyok arra, hogy a fiú együtteseket egy szinten kezeljem a lányokkal. Ma például kattintgattam a klipek között s ráakadtam egy nagyon szép videóra, de azon kaptam magam, hogy az első elhangzott mondat után visszaléptem s kerestem tovább.

Mi volt az ok? Pusztán az, hogy egy férfi énekelte a dalt, én pedig eleve egy női hangra számítottam. Egyszerűen több idő kell, hogy felfigyeljek egy férfi hangjára, mint egy nőére, s ennek oka teljesen ismeretlen számomra. (Neeeem, nincsenek pszichotikus zavaraim.)

Furcsa, de a legtöbb lány ennek pont az ellentettje, s oda sem figyelnek az énekesnőkre, mondván: "vagy kurvaként játsszák a szüzeket, vagy simán kurvák, s nyekeregnek a színpadon". Ez pedig nagyon dühít! Szeretném én látni, hogy végigmennek mindazokon a dolgokon, amiket azok a lányok a színpadon.

Én, annak ellenére, hogy nem szerettem, nem voltam rajongója egyetlen fiúnak sem, soha az életben nem mondtam volna ilyet - s remélem sokan vannak, akik így gondolkoznak. Persze a véleményem elmondtam, hisz ha egyszerűen nem kedveltem egy bandát - mert volt és van is ilyen -, akkor az ellen nem tehettem semmit. Viszont, az, hogy csak úgy kategóriákba soroljam őket, mert teszem azt: "Na ők fiúk, akkor már csak tehetségtelenek lehetnek..." Hát, ez eléggé elítélendő volna...

Minden egyes előadó letett valamit az asztalra, s talán olyan dolgokon ment keresztül, amin mi soha nem fogunk! Gyűlölöm, mikor egy pillantás után ítélkeznek az emberek, csak mert "nekik nem szimpatikus" valaki. Ez az egyik legszörnyűbb dolog a világon, s teljességgel megbocsáthatlannak tartom. Legyen az embernek gerince, kérem szépen!

Na szóval, a fiú bandák. Szeretem én őket, mármint a zenéjüket. De egyetlen együttes van, aminek a rajongója is vagyok, ez pedig az EXO. Nem tudom pontosan hol s mikor kezdődött, de a húgom volt a hibás - s ez egyszer nem fogok bosszút állni rajta.

Már ismertem őket a debütszámuktól fogva, de ugye az egy éves kiesés alatt teljesen megfeledkeztem róluk - bár a szám roppant tetszett -, majd a visszatérésüktől fogva rajongó vagyok. Ne kérdezzétek, felelni nem tudok, hogy ennek mi az oka, de így van és kész. Vagy, három évig sorolnám a különböző okokat, arra pedig nem hiszem, hogy sokan vevők lennének.

자랑스러워하는 팬、EXO-L 입니다. 오세훈 최고예요. 사랑합니다. ✔

그래、세훈 씨、그래… 최고입니다.

Ezen kívül nagyra tartok pár fiúbandát, s lehet hogy ezek meglepetést jelentenek majd.

 BTS

Rájuk tudom azt mondani, hogy jók, ahogy vannak, méghozzá őszintén. Nagyon ügyesek, az élőik fergetegesek, itt tényleg nem csak egy ember viszi a hátán az együttest, mindenki kitesz magáért, a koreaográfiáik eszméletlenek. De ami a legcsodásabb az egészben, hogy mikor megnézek egy videót, valóban azt látom, hogy ők ezt tényleg szeretik.

Mikor mások klipjeit figyelem, látom ugyan a mosolyukat, ám az ritkán éri el az énekesek szemeit is. Itt viszont...

Akárhányszor nézem újra a klipjeiket, azt veszem észre, hogy nem csak azt a "jajj szélesebben kell mosolyognom, mert a rendező csúnyán néz" féle jókedvet látom, hanem amolyan őszintét - már amennyire ezt kijelenthetem.

Bár, hogy őszinte legyek, őket sem szeretem túlzottan, talán nem tudom a tagok nevét sem, de komolyan odateszik magukat, ezt pedig mélységesen tisztelem. A zenéjüket imádom, ők lennének az elsők, akiknek a koncertjére repülnék. Mindezt úgy, hogy nem vagyok kimondottan a rajongójuk.

『Oh 자제가 안돼 매일 

앞태도 최고 뒤태도 최고 

 머리부터 발끝까지 최고 최고』

VIXX | 대다나다 빅스!

Nem tudok mit tenni, az összes, igen, az összes számukat szeretem, még ha őket magukat annyira nem is. Szó szerint minden egyes dalukat imádom, és ha meghallom Leo hangját, konkrétan nem tudok másra figyelni.

Annyit elmondhatok, hogy rájuk érdemes nagyon odafigyelni, mert még sokra fogják vinni, sokkal többre, mint ahol most tartanak.

Hiszen figyeljük csak meg, hogy mennyit fejlődtek már most is. Ha visszapillantunk a kezdetekre, nem hiszem hogy sokan megmondták volna, hogy akár ennyi sikert is elérnek, főleg a Super Hero után, ahol még pont úgy pattogtak, akár a többi együttes, cukin, csillogóan, színesen, majd kifolytak a képernyőből. Ám, ma már ezt nem mondhatjuk el róluk, hisz hány és hány stílust [oké, ez nézőpont kérdése] próbáltak már ki? Nagyon igyekeznek, s szerencsére egyre többen figyelnek fel rájuk! [Megyek is vissza dölöngélni és sírni a sarokba, amiért nem láthattam őket élőben.]

『이 밤너무 설레는 날 이렇게

  둘이 함께 가요 Baby

  너무나 기다려 왔잖아요 

  이제 내 손을 잡고서』 

BTOB

Miért? Ők miért? Igen, tudom, hogy a legtöbben nem szeretitek őket, bár okot annyira még senki sem tudott felmutatni - nem mintha szükség lenne rá. Van aki kedveli őket, van aki nem, és ez így van jól.

Én magam - szégyellve bár, de bevallom - Ilhoon miatt figyeltem fel rájuk. Őt tartom ugyanis a legjobb rappernek, akit csak ismerek. Még a lélegzetvétele is ritmikus! Amint meghallottam, mégis hogyan képes használni a hangját, a szavakat, végem volt. Tisztában vagyok vele, hogy rengetegen nem ismerik ezt el, és talán tényleg én tévedek, de én még soha nem hallottam jobbat. Lehetséges, hogy nem értek hozzá, de annyi tény, hogy engem teljesen magával ragadott! A csengőhangom pedig két éve... EZ. (Még csak nem is lány! Hűha!)

A dalaikat szeretem, igényesek, a fellépéseiken pedig nagyon jól teljesítenek. Valóban, nem ők a legszebb emberek, de tehetségesek, s ez az ami fontos, ugye?

『아직 다 못다 한 얘기와언젠가 펼쳐질 너의 꿈

   Please always stand up 크게 소리쳐봐

   아파도 Stand up 힘들어도 Stand up』 

Rajtuk kívül pedig meg kell említenem még pár előadót, kiket nagyon kedvelek.

Ott van a B.A.P (mi van, minden banda neve valami mozaikszó?), kiket debütáláskor nagyon nem rajongtam körbe, mert kicsit sem jött be ez a "megdöntjük a világot" stílus. Ennek ellenére elismerem/tem, hogy jók, és a klipes dalokon kívüli számaik tetszenek is. (Mára ez persze alakult, mert az Angel pl. egy nagyon jó dal lett!)

Kedvenc szám : Unbreakable, Zero, Coma

Epik High: Tehetségesek, egyszerűen nagyon tehetségesek. Mondjuk megijedtem, mikor a YG-hez kerültek, de nem bánom, amíg szépen hozzák azt a szintet, amit addig.

Kedvenc szám: One, Be, Ignition

MC Mong, Beast, Teen Top, FT-Island, Infinite, Shinee, DBSK és még annyian mások! Soha nem utáltam őket, egyszerűen kell egy kis idő, mire meg tudom szeretni őket.

Kedvelek én sok bandát, énekest. Sőt néha az a probléma, hogy szinte mindet imádom, s csak úgy csapongok közöttük. Ha felfedezek valakit (ami mondjuk elég nehéz, ha már az összes rookie énekest is számon tartom), azonnal meghallgatom az összes zenéjét, s csak azután tudom kijelenteni, hogy elnyerte-e a tetszésem vagy sem.

És nem, az sem érdekel, ha a pólójukat húzogatják, vagy félpucéron rohangálnak a színpadon. Abban mégis mi a tehetség? Mármint őszintén, mi a nagy dolog abban, ha valaki félpucéron vergődik ezernyi nyálat csorgató lány - vagy fiú - előtt? Szerény véleményen szerint semmi. A szemnek lehet szép, de értéket annyit látok benne, mint a saját tánctudásomban. (Ezt pedig a legnegatívabb jelzőként tessék értelmezni. Ennél rosszabbat nem mondhatok semmire és senkire sem.)

Persze a kislányok fejét könnyű elcsavarni egy két kacsintással és mosollyal, ami talán rendben is van így. De az, hogy az amolyan örökérvényű igazsággá váljon, hogy a szépség a legfontosabb érték, taszító. Ha tényleg ez a legfontosabb, miért is fakul meg az évek múltán, még emléket sem hagyva maga után? Szépségünkkel, arcunkkal, testünkkel keresni pénzt? Mi is erre a jó szó? Hirtelen nem jut eszembe... (Érezd az iróniát.)

Ez persze a lányokra is ugyanúgy vonatkozik. A fiatal lányoknak tényleg azt kell látniuk, hogy a nők pálca vékonyan vonaglanak egymás hegyén hátán? Milyen hatással lehet ez rájuk? Már most is van hatása. Miket is kérdezek?

A lányok és a fiúk is pont úgy jók, ahogy vannak, és érdemes lenne mindannyiunknak megtalálni azokat az értékeket, amik igazán széppé tesznek minket.