Ma egy kicsivel hidegebb a hazafelé vezető utam,
Egyszerűen előre néztem, majd tovább rohantam.
Már nincs olyan, hogy nyári szünet,
S ez nem az az élet, amire vágytam.
Emlékszem, állandóan egyenruhát viseltem,
Így nem is gondolkodtam azon, mit kellene hordanom.
Egy lány voltam, ki soha nem feledte a névtábláját, s mindig megfésülte a haját.
Szeretnék visszatérni oda, hol még olyan boldog voltam,
Szereték újra az a gyerekes lány lenni, ki soha nem viselt sminket.
Napról napra változok, mégis vissza akarok térni.
Hiányoznak azok az idők, mikor képes voltam hangosan nevetni.
Anyukám karjaiban aludtam,
S bár a házunk kicsi volt, de nagyon hangulatos.
Még csak nem is igazi ház volt, csak béreltük,
De ma még egy kicsit jobban hiányolom a szomszédságot.
Az apukám mindig piros orral tért haza,
Annyira vártam azt a percet!
Hiányzik az apukám, ki mindig adott nekem egy kis zsebpénzt.
Szeretnék visszatérni oda, hol még olyan boldog voltam,
Szeretén újra az a gyerekes lány lenni, ki soha nem viselt sminket.
Napról napra változok, mégis vissza akarok térni.
Hiányoznak azok az idők, mikor képes voltam hangosan nevetni.
Bárcsak időutazó volnék, még ha csak egy napra is!
Szeretném visszakapni az akkori szívem, mi még képes volt mosolyogni.
Azt hittem, boldog felnőtt leszek,
Azt hittem, én leszek egy drama főszereplője.
Még emlékszem hogy vert a szívem, mikor először voltam szerelmes...
Hiányoznak azok az idők, mikor az egyenruhánkban sétálgattunk egymás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése