Még csak észre sem vettem,
De már több órája itt vagyok.
Itt, hol annyit sétáltunk.
Még ilyen sok idő elteltével is olyan,
Mintha bennem élnének az emlékeim.
Semmi sem változott, minden ugyanolyan.
Ez az utca, mi annyira keskenynek tűnt, most oly tágassá vált.
Mikor behunyom a szemem,
Úgy érzem, mindez tegnap történt.
Az az éj, mikor először fogtam a kezed...
A pillantok, mik álomba illők voltak,
Már soha nem térhetnek vissza.
De még mindig hiányzol.
Egy bizonyos ideje úgy teszek, mintha semmit sem jelentene,
Az idő, mikor őrülten szerettelek,
Az idő, mikor megesküdtünk, hogy örökké együtt leszünk.
Azok a gyönyörű pillanatok,
Valahogy, mára már csak emlékek.
Mikor elkezdtem felejteni,
Még csak észre sem vettem, hogy ismét rád gondoltam.
Mikor behunyom a szemem,
Úgy érzem, mindez tegnap történt.
Az az éj, mikor először fogtam a kezed...
A pillantok, mik álomba illők voltak,
Már soha nem térhetnek vissza.
De még mindig hiányzol.
Oh, az első szerelmem,
Az első szerelmem.
Mikor behunyom a szemem,
Úgy érzem, mindez tegnap történt.
Az az éj, mikor először fogtam a kezed...
A pillantok, mik álomba illők voltak,
Már soha nem térhetnek vissza.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése