Egy kis szünet

Igen, pontosan arról van szó, amit a bejegyzés címében is láthattok.

Igazából kicsit kezd már elegem lenni ezekből a bizonyos időnként megjelenő üzenetekből.

Tényleg ennyire rosszul csinálom, amit csinálok? Nem értem.


Igen, lehetséges, hogy nem vagyok a legjobb, de ez, a ma este kapott levél tényleg lehangoló volt. Nem idézgetek, mert fáradt vagyok, és amúgy sem érdekel senkit sem.

Egy ideje teljesen feleslegesnek érzem a blogolást, visszajelzést nem nagyon kapok - ebből leszűröm, hogy nem igazán vagytok kíváncsiak arra, amit csinálok. Ezzel nincs is baj, hiszen az emberek változnak, változik az érdeklődésük is, valamint eleve nem mások, hanem magam miatt indítottam el ez az egész oldalt. Ám, annak ellenére, hogy naponta több mint száz ember látogat meg, olvas, de semmi visszajelzés sincs, csak annyit jelenthet, hogy nem elég jó, amit nyújtok. Ez pedig azokkal az üzenetekkel összefüggésba hozva, amelyeket tőletek kapok - aki olvasott, az pontosan tudja, hogy miről beszélek - s melyek száma nemhogy csökken, de gyarapodik, tényleg azt jelenti, hogy valamit elveszítettem, s már alig tudok lekötni pár embert. Értékes visszajelzés volt ez számomra!

Nyilván kérdezhetitek, hogy ha ennyire arról szövegelek, hogy "magam miatt csinálom", akkor mire fel viselkedek így. Az igazság az, hogy amikor valaki tényleg szeretettel dolgozik valamin amit közzé tesz, akkor jól esik az, ha visszajeleznek. Ez sokáig így is történt, de mára valahogy elhalt az egész, s ezért minden bizonnyal csak magamat hibáztathatom. Én tényleg igyekeztem, s igyekszem most is, de ha nincs olyan, akinek ez tetszene, azzal nem tudok mit kezdeni.

Rengeteg nagyon ügyes, tehetséges fordítót találhattok és találtok is az interneten. Ők minden bizonnyal igényesebben dolgoznak, mint én, ezért is választjátok őket.

Még csak nem is ezzel lenne a probléma, de hiába mondogatom magamnak, hogy "nem foglalkozok" ezekkel a sértő levelekkel, de mikor már más helyeken is megtalálnak emberek, vagy tényleg sértőek lesznek az üzeneteik, akkor elgondolkozom, hogy szükségem van-e nekem erre.

Ha tényleg ennyire rosszul csinálom, amit csinálok, akkor mi értelme van? Én nem ezt akartam, pusztán megosztani veletek azt, amit én magam is szeretek. Ha viszont ez nem, hogy szeretetet, de gyűlölködést vált ki, akkor tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy hogyan is legyen a továbbiakban.

Egy - vicces szavakkal élve - bizonytalan idejű szünetet következik hát. Nem, nem zárok, ahogy azt már sokszor elismételtem, de néha belefáradok, ha folyamatosan csak sértéseket hallok.

Minden esetre, köszönöm szépen azoknak, akik olvastak és pozitív, vagy építő kritikát hagytak maguk után! Nagyon sokat jelentett! :)

Remélem, találkozunk még itt, és akik itt jártak nem felejtik el az oldal négy évét!

Az eddigi fordítások, bejegyzések természetesen elérhetők maradnak, ha pedig bármiféle problémátok lenne, ugyanott megtaláltok, ahol eddig is!

Sziasztok! :)